Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 6 (277. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat újból megnyitott részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. PAP JÁNOS (Fidesz):
4633 … a kormány képviselője a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezethez? (Dr. Vojnik Mária jelzésére:) Köszöntöm, államtitkár asszony. Az egészségügy ráfér a minisztériumra, egyetértünk vele, tehát orvosolni ke ll itt néhány problémát… ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Képviselő Úr! A kormány képviselője az ülésteremben van. DR. PAP JÁNOS (Fidesz) : Rendben, köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Asszony! Természetesen én maximálisan megelégszem önn el. Két módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni. Az egyik mindjárt olyan, akkor beszéljünk erről bemelegítésképpen, ha ön képviseli most a tárcát, ez a parlagfű elleni védekezés. Én azt gondolom, hogy ez önökhöz ugyanú gy tartozik, mint a környezetvédelmi tárcához és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz is. Igen tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a terület, ahol az elmúlt évben és az elmúlt években nem tudtunk igazán lépni. Mi közben arról beszélünk, hogy mennyire fejlődünk, mennyire haladunk előre, és milyen jó már ebben az országban élni, általában milyen jó ebben a régióban élni, eközben szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ma már egyre többen, enyhe kimutatások szerint a lakos ság több mint fele szenved valamilyen allergiás betegségben, és ezen allergiás betegségeknek az egyik legfontosabb kiváltója, irritálója, okozója maga a parlagfű. Próbáltunk már törvényt hozni a parlagfűre, próbáltunk már sok mindent csinálni a parlagfűvel . Államtitkár asszony, egyet kell csinálni a parlagfűvel: vissza kell szorítani; ha kell, akkor irtani kell. Olyan gazdálkodást kell folytatni, ahol a parlagfűnek nincs esélye, hiszen a parlagfű több évtized óta itt van nálunk, még akkor is, ha egy behurco lt gyomról van szó. Viszont súlyos problémákat okoz. Ezeket a problémákat törvénnyel, határozattal, szándékkal, céllal, koncepcióval, elképzeléssel - és még sorolhatnám, hogy mi mindent tudnak önök felvezetni pénz helyett - nem lehet orvosolni. Orvosolni e gy módon lehet - az államtitkár asszonnyal sem lehet természetesen , pénzzel, igen, amit oda juttatunk. Ez volt az egyik, amit szerettem volna elmondani. Ezt képviselőtársaim nyújtották be, de egy jó módosító indítványnak tartom. A másik módosító indítván y, amely mellett szeretnék szólni és érvelni mellette, ez a 109., illetve a 113. pontban szereplő módosító indítvány, amit én nyújtottam be. Ha jól emlékszem, hosszú évek óta azzal küzd a parlament, hogy legalább cím szintjén szerepeljen a tárca költségvet ésében az agrárkörnyezetvédelmi program. Itt aztán különböző, apró kis praktikákkal sikerült elérni, hogy amikor a képviselők összefogtak a patkó két oldalán, hogy ez szerepeljen a költségvetésben, akkor a kormány például a tavalyi évben és az idei évben azt az apró trükköt csinálta, hogy miközben ott szerepelt ez az összeg, átcsoportosította máshova. Több szempontból nem értem ezt a kérdést. Nem értem - miközben más, velünk együtt csatlakozott országban tárt karokkal várják ezt a fajta támogatást, amikor egy részt adunk mi, és négy részt kapunk az Európai Unióból ehhez a célhoz, miért mondunk le erről? Számomra ez érthetetlen. Egy halk megjegyzést hallottam ez ügyben az idén, amikor azt mondták: ne csodálkozzon, képviselő úr, a nagyüzemi lobbi nem fogja en gedni. Képviselőtársaim, ha csak erről van szó, akkor ez egy nagyon nagy hiba. Akkor a nagyüzemi lobbit arról kell meggyőzni, hogy ők is álljanak rá erre a fajta gazdálkodásra, akkor ők is kapnak, mert a nagyüzemtől nem idegen egyébként az agrárkörnyezetv édelmi programnak megfelelő, úgynevezett környezetbarát vagy integrált gazdálkodás, ami kicsit a bio- és a konvencionális gazdálkodás között helyezkedik el. Tehát itt meg kell győzni akkor a nagyüzemeket, a nagygazdákat, akik sajnálatos módon nem a mi soru nkból, vagy hála istennek, nem a mi sorainkból kerülnek ki. Hogy honnan, ezt én nem határoznám meg pontosan, és talán nem is lehet meghatározni, de biztos, hogy nincs a mi oldalunkon ilyen nyomás, hogy a nagyüzemek, a nagygazdálkodók befolyásolnának bennün ket.
