Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz):
4537 Elnök úr, köszönöm a figyelmet. ELNÖK (Harrach Péter) : Végül ismét Kékkői Zoltáné a szó. KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Össze fog csengeni az előttem felszólaló képviselőtársammal, amit el fogok mondani. A vita e szakaszában a 9. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Ez a módos ító javaslatom a törvényjavaslat 10. §ában szereplő NFAtörvény 13/A. § (3) bekezdését korrigálná. Ez a bekezdés a törvényjavaslat értelmében így szól: “Az NFA a kormány rendeletében meghatározott jogosulttól a termőföldet, ideértve a védett vagy védelemr e tervezett természeti területnek minősülő termőföldet is, a rendeletben előírt feltételek fennállása esetén életjáradék fizetése ellenében a magyar állam javára megvásárolhatja.” Vagyis mérlegelés tárgya az, hogy az NFA a termőföldtulajdonostól a rendele tben előírt feltételek teljesülése esetén is megveszie a felkínált földet vagy sem. Már korábban is kifejtettem, hogy a tulajdonosokkal szemben méltánytalannak tartom a lázas földszerzésnek ezt a nem is burkolt formában megjelenő formáját. Különös megvilá gítást kap mindez, amikor úgy próbálják eladni, mintha a földtulajdonosok érdekében történne a termőföld állam által megszerzése. A “földet életjáradékért”, a 210/2004es kormányrendelet már a címében is árulkodó, hiszen a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről beszél. Véletlenül sem a piacgazdasági viszonyok között honos “megvásárlás” vagy “megváltás” fogalmakat használja. Ez a jelenleg hatályban lévő, földszerzésre irányuló, földállamosító kormányrendelet magán hordozz a az állami önkény 1990et megelőző ismérveit, amely többnyire csak az egyik felet kötelezi. Emellett van ennek a törvényjavaslatnak még egy olyan különlegessége, hogy egy másik, a Nemzeti Földalapról szóló törvényjavaslatnak múlt kedden volt a zárószavazá sa. Kíváncsian vártuk a szavazás eredményét, ugyanis az általános vita megkezdésekor még nem támogatta azt a kormány, viszont a módosító javaslatok tárgyalásánál már hajlott arra. De hogy miért volt igazán érdekes ez a zárószavazás, arra választ a jelen tö rvényjavaslat ad, a 12. §ban a következő olvasható: “E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az NFA 5. §a.” Ez az a paragrafus, amiről június óta vitatkoztunk a parlamentben. Általános vitára nem is egy, hanem két nap állt rendelkezésre. Mellesleg a mostani, jóval összetettebb törvényjavaslatra csak egy napot biztosítottak. Most sokkal inkább elmondható az, amit már az akkori általános vitánál jeleztem, hogy tudniillik a törvényalkotási munka kifigurázása folyik. Hiszen míg a T/16418. szám ú törvényjavaslat egy egyszerű rendeletmódosítási feladat helyett teljesen feleslegesen és szakszerűtlenül magát a törvényt módosította, addig a jelenlegi törvényjavaslat a másikkal párhuzamosan újból kormányrendeletben szabályozná még azt is, hogy kitől l ehet a földet megvásárolni, aminek célszerűségére egyébként mi már annak idején is felhívtuk a figyelmet. Akkor, mivel ellenzéki oldalról hangzott el ez a javaslat, azt helyből elvetették. Most viszont a két alkalommal általános vitában tárgyalt 5. §t egy tollvonással teljesen eltörlik. Van a dolognak tehát egy különös bája. Nemrég voltunk szemtanúi a kormány és a kormánypártok egymásra találásának, amikor ennek az ominózus 5. §nak a módosításáról volt szó, és megint fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jelenlegi törvényjavaslat éppen ezt a paragrafust törli el, amiről egyébként múlt kedden még zárószavazás volt. Nem tudom, minek szavaztunk róla! Ezek után kíváncsian vártuk a szavazás eredményét, kormánypárti képviselőtársaim hogyan szavaznak egy olyan kormánypártiak által kezdeményezett javaslatról, ami a kormány által benyújtott jelenlegi törvényjavaslat szerint minden bizonnyal a szemétkosárban köt ki. Tudván, hogy a zárószavazásnál maga a miniszter úr is igennel szavazott, most már nemcsak a kormány párti képviselőkről, de magáról a kormányról is elmondhatjuk, hogy a törvényalkotási munka kifigurázásához kollaborált.
