Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - FARKAS IMRE (MSZP):
4501 elvándorolnak a faluból, a képzettebb csoportok, a képzettebb emberek viszont mennek ki a falura, mert a város bizonyos értelemben elviselhetetlen terheket ró az em berre. Tehát mennek ki az emberek, csak ehhez az kell, hogy a falu valamilyen szintre eljusson. Természetesen lehet iskoláról meg óvodáról szólni, de nem is elsősorban oda mentek, ahol ezek léteznek, bár azoknak a vonzereje, ahol ilyenek vannak, sokkal nag yobb, és sokkal biztosabban mennek oda. (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) 9. pont. - Az alapvető elérhetőségről beszéltem az előbb és a 10. pontról, amit szintén Mikes Éva nyújtott be. Az a nagy kérdés, hogy elérhetősé get biztosítunk a kistelepüléseken élőknek, illetve a különböző helyen élőknek, vagy helyben biztosítjuk nekik azokat az alapvető igényeket, amelyekre ők rászolgálnak. (23.00) Tisztelt Miniszter Úr! A háromnégy kilométerre a nagyobb településtől vagy vár ostól távol lévő faluból bejutni az iskolába, higgye el nekem, nagyon sokan járnak így, egyébként van, aki divatból; csak gondoljuk el: valaki a lakótelepről bemegy az iskolába, és bármilyen problémája van, mondjuk, lázas lesz, öt perc múlva hazaér, míg ha a faluból ment be, akkor ez neki fél napba kerül. Tehát teljesen más a lehetősége. (Jelzésre:) Kapom a nagyon jó jelzést, hogy letelt az öt percem, majd egy kétpercesben megpróbálom helyrehozni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Har rach Péter) : Farkas Imrének adom meg a szót. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Ebben a szakaszban a 7., 8. és 9. módosító javaslatainkról szeretnék szólni, amelyeket Jauernik Istvánnal nyújtottam be. Pap képviselő úr az előbb e zek közül kettőt méltatott. A 7. pontban valóban azt szeretnénk elérni, hogy ne csak a nagyvárosok szerepe erősödjön, ne csak a nagyvárosi környezeti problémák felszámolásával foglalkozzunk. Úgy gondolom, ha az ilyen pólustól távolabb eső térségekről van s zó, és ezeket dinamizálni kell, nem biztos, hogy már mindenütt található egy nagyváros, de elképzelhető, hogy található egy olyan város, amelyik térségi vagy kistérségi szerepet tölt be, és ez a fejlődés szempontjából fontos. Ugyancsak a nagyvárosi környez eti problémák helyett valójában a környezeti problémákról szeretnénk szólni, akár az ilyen városok esetében is, mint amit az előbb említettem. Vannak olyan programok, például a panelrehabilitációs ügyek, amelyek segítenek egy adott körben, de egy vidéki te lepülésen, egy vidéki városban a panelprogram önmagában nem sokat jelent. A miniszter úr is tudja, hogy a választókörzetemben, például Homok és Cibakháza esetében vannak olyan szőlős részek, amelyek korábban virágzó településrészek voltak, de ez ma már nem így van, hiszen a mezőgazdasági kultúra leépült, egy valós gettósodási folyamat indult el. Évek óta nem sikerül ide rehabilitációs forrást szerezni, mert az kizárólag a panelra korlátozódik. Tehát ezért fontosnak tartanám. Nem tartom kizártnak, hogy ponto sítani kell, miről van szó, milyen településekről, de ilyen esetben ne csak a nagyvárosokról essen szó. A 8. pontban az elmaradott térségekről van szó. Ezt a magam részéről nagyon támogatom, hiszen összességében a koncepció egyik hibájának azt tartom, hogy éppen a legnehezebb helyzetű térségekkel meglehetősen keveset foglalkozik. Itt foglalkozna ezzel ez a határozat. Sajnos, pontosítanunk kell, mert úgy gondolom, amikor az elmaradott térségekről van szó, azokban a térségekben nemcsak a különösen képzett cso portok megtartása a fontos, hanem a többi emberé is. Elhiszem, hogy egy kistelepülés esetében nagy szerepe van annak, hogy néhány képzett ember feltétlenül legyen a településen, de nem hiszem, hogy ezeket feltétlenül így, külön ki kellene emelni.
