Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
4367 Magyarországnak úgy kell költségvetés, hogy ezt saját nemzeti céljainak megvalósítására fordíthassa, és olyan költségvetés kell, amely ne a mai szintű támogatást, hanem annak háro mnégyszeresét biztosítsa. Olyan költségvetést szeretnénk, amelyben Magyarországon az egy polgárra jutó támogatás tekintetében Magyarország az Európai Unió tagállamai között - hát tűzzünk ki egy tisztességes célt - az első három tagország egyike legyen. És ha a 25 tagállam közül az első háromban vagyunk, akkor az rendben van. (Taps az MSZP soraiban.) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Azt tudom vállalni, hogy tisztességes és kemény akarattal és elszántsággal fogjuk képviselni és védeni a magyar nemzeti érdeket. Azt tudom vállalni, hogy ezen tárgyalások során az álláspontunk mindvégig elvszerű lesz, és mindvégig ismert lesz a nyilvánosság számára. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy miután ma este, legkésőbb holnap reggel Blair elnök úr meg fogja tenni a brit elnökség hivatalos ajánlatát, erre a javaslatra a Magyar Köztársaság nevében hivatalosan írásban még ezen a héten reagálni fogok. Ezt a levelemet - miután megküldöm Blair elnök úrnak és Barroso bizottsági elnök úrnak - természetesen nyil vánosságra fogom hozni. (13.20) Annak érdekében, hogy Magyarország lássa: olyan kormánya van, amely tudja, hogy miről szól a nemzeti érdekképviselet; olyan kormánya van, amely érti az országnak nemcsak a jelenét, hanem tudja, hogy mi a dolga a jövőben; oly an ország és olyan országvezetés van, amely a képviselt Európapolitikáját a lehető legszélesebb körben be fogja mutatni az országnak, annak érdekében (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szerényen!) , hogy ahhoz támogatást kapjon, annak érdekében, hogy ahhoz támogató együttműködést kapjon. (Taps az MSZP padsoraiból.) Befejezésül: az elmúlt napokban, miközben Magyarország érdekeit kívántuk érvényesíteni, és tettük a dolgunkat, eközben időnként úgy láttam, hogy egyes magyar politikai tényezők nem a Magyarország számára egyébként veszélyeket és kockázatokat rejtegető brit feltételezett javaslattal vitatkoznak, hanem a kormány álláspontjához képest fogalmazzák meg a maguk szándékait. Szeretném önöknek azt mondani: ezekben a hetekben és ezekben a hónapokban nem az a dolgunk, kormánynak és ellenzékének, hogy egymással vitatkozzunk, ráadásul nem sajtóhíresztelésekre alapozva, hanem az a dolgunk, hogy jóhiszeműen, egymásnak is támaszkodva, ha kell, Magyarországot képviseljük. És azt szeretném, ha értené az ellenzék: ne ki most nem én vagyok a legfőbb riválisa, hanem azok az európai országok, amelyek vonakodva, nem kellő mértékben kívánják az európai szolidaritás közös, nagy célját képviselni, és ebben a célban Magyarországgal közösen osztozni. Magyarországért, Európáért és a köztársaságért! Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Ötperces időkeretben elsőként megadom a szót Dávid Ibolya frakcióvezetőhelyettes asszonynak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó. DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Sok dologban egyetértünk a nemzeti érdek érvényesítésében és a nemzeti érdek képviseletében, bár hiányoltam, hogy akár a Tony Blairrel való találkozó előtt, akár a találkozó után a miniszterelnök úr méltatta volna a négy parlamenti pártot arra, hogy egy egyébként teljesen zárt ülésről, amelyről igen kevés dolog szivárgott ki, a parlamenti pártokat tájékoztassa. Ennek komoly gyakorlata volt az elmúlt években. Antall miniszterel nök úr soha nem hagyta ki annak a lehetőségét, hogy a sajtó kizárásával, bizalmat kérve a parlamenti pártok elnökeitől és frakcióvezetőitől, ezt megtegye. Nekem nagyon hiányzott ez a gesztus ahhoz, hogy őszintének tudjam értékelni mindazt, amit a miniszter elnök úr elmondott. Mert hogy mi a nemzet érdeke, azt legalább ebben a körben kellene, kellett volna, de még mindig nem késő az ön levele megírása előtt egyeztetni; és talán a levél
