Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 5 (276. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
4368 nyilvánosságra hozatala előtt tájékozódni arról, hogy mi az az egyeztetett álláspont, amiben mi, parlamenti pártok ugyanúgy egyetértünk, hogy a nemzet érdekérvényesítéséhez hozzátartozik. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön a mai napirend előtti felszólalásának egy címet adott: a haza minden előtt. Mint ismeretes, ez az idézet Kölcse y Ferencnek az Emléklapra című gyönyörű kis verséből egy kiemelt félmondat. Én szomorú szívvel emlékszem arra, hogy két évvel ezelőtt, december 1jén a gyulafehérvári nyilatkozat napján a magyar kormány együtt koccintott a román kormánnyal, Medgyessy Péter miniszterelnök úr Năstase miniszterelnök úrral. Ma december 5e van. December 5e, amikor egy nagyon rossz kezdeményezésnek lett egy nagyon fájó vége. És hátborzongással fogadtam azt az idézetet, amit a miniszterelnök úr a mai napi felszólalásának adott, hiszen tudjuk azt, hogy Kölcsey Ferenc maga is határon túli, partiumi, miközben azt is tudjuk Kölcs ey Ferencről, hogy a magyar kultúra szellemiségének atyja, a magyar Himnusz szerzője. Éppen ezért számomra ezen a napon ilyen nap irend előtti felszólalási címet adni a napirend előtti felszólalásának annak a miniszterelnöknek, akinek a politikája és a politikustársai politikája ezt a napot a nemzet számára egy keserű nappá tette, ez egy furcsa morbiditás volt számomra, tisztelt mini szterelnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.) És engedje meg, ha már Kölcseyvel kezdtük, én is Kölcseyvel folytassam: “Bátorság ad erőt, … Bátran lépj, hogy utóbb rény koszorúzza fejed.” Most ez a bátorság az, amiről a miniszterelnök úr sokat besz él, ugyanakkor hiányzik az MSZP és az SZDSZ kormányából. Mindig egyszerűbb kiszínezni a valóságot, mint szembenézni vele. A miniszterelnök úr mindig a könnyebb megoldást választja, hiszen nem telik el hét, hogy a miniszterelnök ne fogalmazna meg valamilyen új célt, valami új programot, amelynek az elérésére a kormánya felesküszik a magyar nemzet polgárai előtt. És aztán mire azokat végre kellene hajtani, mire a lépésekről be kellene számolni, jön egy újabb nagy ötlet. Hadd említsek erre egy példát: a kormán y gazdaságpolitikai nyilatkozattervezete, amelyet a Magyar Demokrata Fórum aláírásával látott el, hiszen mi bízunk abban, hogy a közeljövőben eljut oda a magyar politika, hogy felismerje: a nemzet érdeke felette áll mindenféle pártérdeknek. Mi hisszük azt egyébként, hogy a nemzeteken vagy a ciklusokon átívelő gondolkodás és program, ami benne volt ebben a gazdaságpolitikai nyilatkozatban, ez bizony olyan, ami nélkülözhetetlen egy nemzet hosszú távú gondolkodásában. Azonban mi valósult meg ebből a nyilatkoza ttervezetből? Miniszterelnök úr, bekerült a javaslatunkra a kutatásfejlesztés nagyobb arányú támogatása. Mi történt? Kettőezer kutató végső elkeseredésében már petíciót fogalmazott meg, hiszen 37 százalékkal csökkent egyébként a rendelkezésükre bocsátott összeg. S ezek után, ahelyett, hogy azokat az egyébként mindannyiunk által támogatott gazdaságpolitikai alapvetéseket elkezdenénk végrehajtani, jön egy másik tizenkét pontos nyilatkozat, amelyik a “tizenkét pont a köztársaságért” címet viseli. Ennek a céls zerűbb neve, jobb lett volna: tizenkét pont a közáltatásról. S hogy miért, miniszterelnök úr? Sokadszor mondom el: hogy 2008ra teljesíteni kívánja az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges feltételeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) , ez ma azt feltételezné, miniszterelnök úr… ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes asszony! DR. DÁVID IBOLYA (MDF) : …hogy önnek ma arról kellene beszélnie, hogy ez hogyan történik meg. Mert cé lt megfogalmazni egyszerűbb… ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes asszony! DR. DÁVID IBOLYA (MDF) :
