Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. december 1 (275. szám) - Az ülésnap megnyitása - A száz lépés program megvalósításáról szóló beszámoló, valamint a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NÉMETH ERIKA (MSZP):
4279 illetékformákat elkerüljék, akkor elég jó úton haladunk. Tehát azt szeretném mondani befejezésképpen, hogy figyelembe véve ennek a programnak a jó szándékát - és én nem ezt k érdőjelezem meg , a szándék és a megvalósulás, a szándék és a tett nem harmonizál, nem esik egybe. Kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a magyar középosztály érdekében… - hiszen róluk van szó, ez a magyar középosztály még gyenge, erősödnie kellene, hiszen egy polgári társadalom erős középosztály nélkül nem életképes. Figyeljenek oda arra, hogy azok a politikai lózungok, azok a szlogenek, de tisztességesebben megfogalmazva: célok ebben az anyagban megvalósuljanak, ebben az anyagban tényleg teremtődjé k meg a megvalósulás minden feltétele, és akkor nem foghatják önökre - egyébként megalapozottan - ellenzéki képviselők, hogy mást mond az egyik, mást mond a másik, és a megvalósulás nem abba az irányba megy, ahogy, feltételezem, az önök eredeti szándéka cé lozta volna, és akkor ez a program valóban értékes lehet. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra következik Németh Erika képviselő asszony, MSZP. NÉMETH ERIKA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Országgyűlés! Tavaly ősszel, a kormányprogram parlamenti vitájában azt mondtam: a rendszerváltás óta talán ez az első olyan kormányprogram, amely az esélyegyenlőség szempontjait ennyire hangsúlyosan, az egész program vezérelveként tartalmazza. A kormányprogramban egyebek mellett ez áll: az esélyegyenlőség feltétele a nyomor megszüntetése, a szegénység visszaszorítása. Egyetértek. Hogy ez valóra váljék, újra kell gondolni az elosztás rendszerét, és lehetőséget kell adnunk azoknak az embertársaink nak, akik önmaguk nem képesek leküzdeni hátrányaikat. A kormányprogram fő hangsúlyai a munka világához kapcsolódtak. Akkor arról is beszéltem, hogy semmi nem lehet fontosabb annál, mint hogy gyermekeinket biztonságban tudjuk, nyugodt körülmények között tan íttathassuk, nevelhessük. De ahhoz, hogy a családok mindezt biztosítani tudják gyermekeiknek, elsősorban munkahely kell a szülőknek, mégpedig kiszámítható, biztos jövedelmet adó, végzettségnek, tudásnak, tapasztalatnak megfelelő, elérhető és legális munkah ely. Meghirdettünk egy programot, amely elkezdi felszámolni azokat az igazságtalanságokat, visszásságokat, amelyeket 15 éve cipel magával a társadalom, és amelyek közül jó néhány a leszakadáshoz vezetett és vezet, és amely nem a hátrányok leküzdését, hanem azok konzerválását és mélyítését eredményezte, eredményezi. Bátor lépés volt ezért a száz lépés programjának meghirdetése és törvénnyé fogalmazása. A program számos intézkedésével olyan embereket, a társadalom olyan rétegeit érintettük meg, amelyeknek egy része már beletörődött sorsába, más részét a tehetetlenség sodort kilátástalanságba, depresszióba, emberhez méltatlan életvitelbe, nemegyszer úgy, hogy magával rántotta vagy ránthatta jobb sorsra érdemes családtagjait, gyermekeit. Ezekről az emberekről is majd a társadalomnak kell gondoskodnia, mégpedig a szociális és egészségügyi ellátórendszeren keresztül. A családtámogatási rendszer, a szociális segélyezési rendszer, a munkanélküliellátás rendszerének átalakítása a családok helyzetének javítását szolgá lja, mégpedig differenciált, az eddigieknél igazságosabb módon. Mindez összekapcsolódik azzal, hogy ezeken a területeken az érvénybe lépő intézkedések egyben a munkavállalásra való inspirációt is magukban foglalják, és megszüntetik a rendszerbe eddig bekód olt ellenérdekeltséget a legális munka vállalása tekintetében. Nem új keletű és deklarált célunk az inaktív munkaképes korúak láthatóvá tétele a munka világában. Ezért bátor lépések azok, amelyek a fekete- és a szürkefoglalkoztatás felszámolására irányulna k. Nem az a baj, ha a munkanélküliséget kimutató statisztika emelkedő. Az a baj, ha
