Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 28 (272. szám) - Az országos fejlesztéspolitikai koncepcióról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KOCSIS RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz):
3951 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! K edves Képviselőtársaim! A mai napon Kuncze Gábor úr az egyik felszólalásában azt mondta, hogy a politikai idiotizmus odáig juthat a magyar parlamentben, hogy hamarosan törvényt alkotunk arról, hogy a krumplileves az legyen krumplileves. Nos, tisztelt képvi selőtársaim, most országgyűlési határozatot készülünk hozni arról, hogy a krumplileves az legyen krumplileves, hiszen az országos fejlesztéspolitikai koncepció olyan evidenciákat tartalmaz, aminek meghatározása, körülírása, főleg húszéves, bocsánat, 15 éve s távlatban nem igényel különösebb kreativizmust és különösebb átlátást sem, egyszerűen össze kellett hozni egy műfajában is meghatározatlan, tartalmában és szerkezetében sem koherens anyagban mindazokat a vágyálmokat, amelyeket valaha megfogalmazhat egy o rszág társadalma és gazdasága magának. Mi sem bizonyítja jobban az anyag általánosságát és vitathatatlanságát, mint az, hogy itt a parlamenti patkóban is nehéz eldönteni, hogy most vajon a képviselők az országos fejlesztéspolitikai koncepcióhoz vagy az ors zágos területfejlesztési koncepcióhoz szólnak hozzá. Teljesen összekeverhető, mindkettő oly általános, hogy külön nem lehet vonni a kettőt egymástól. Véleményem szerint, hogyha valaki e késő órákban arra vállalkozna, hogy kívülállóként próbálná megkülönböz tetni a két tényszerű anyagot, az sem tudná megkülönböztetni, hogy éppen most miről vitázik a tisztelt Ház, vagy miről próbáljuk egymást meggyőzni. Pedig hát fantasztikus perspektíva áll az ország előtt, mint ahogy azt Baráth Etele miniszter úr az általáno s vita elején, a miniszteri expozéban jelezte, és ez a fantasztikus perspektíva megért volna egy olyan anyagot, amely kifejezésre juttatja mindazt az eszközrendszert és lehetőségrendszert, amely az ország előtt áll. Mint ahogy jeleztem, az anyaghoz mélység ében hozzászólni nem lehet, vitatni nem lehet, nagyon nehéz bármiféle konkrétumában megragadni. Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka fogalmazott úgy, hogy annyira általános, és annyira gyenge az anyag, hogy ezt még módosító javaslatokkal s em lehet jobbá tenni. Műfaja sincs igazán, és ennek megfelelően nem is tudjuk mihez viszonyítani az anyag szerkezetét, tartalmát, koncepciózus jellegét, hiszen maga a miniszter úr jelezte, olvasom, idézem: “Azt a koncepciót tárgyaljuk, amely nem európai un iós előírás, nincsenek rá normák, ez a saját akaratunk, a saját kormányunk szándéka, hogy elemezzük azt, hogy Magyarországon mi történik, milyen folyamatok vannak, és ebből milyen kivezető utak találhatók.” Nos hát, a folyamatok elemzésével sok esetben egy et lehet érteni, a kivezető utak sajnos továbbra is ugyanolyan homályosak maradtak, mint ahogy eddig, az eddigi kormányzati tevékenység kapcsán. Pedig az ellenzéki szakértők komolyan vették az elmúlt másfél évet, amikor igyekeztünk a kormány által önmagána k meghatározott határidőket is figyelembe véve nyomon követni azt a rendkívül bonyolult, soksok kacskaringóval, tévúttal, visszafordulással és homályos útvesztővel tarkított tervezési módszertant, amit a Nemzeti Fejlesztési Hivatal önmagának meghatározott , és ezáltal belevezette magát és az országot is egy bonyolult tervezési folyamatba. Megpróbáltunk azon kevés szakértői tárgyalások alkalmával ebből a bonyolult útvesztőből kikeveredni kérdéseinkkel, sajnos nem sikerült. 2004. október 8án írott levelünkbe n, amelyet Hahn Tamás úr számára küldtünk - sajnos teljesen fölöslegesen, mert választ nem kaptunk - akkor azt kértük, hogy határozzák meg számunkra, hogy hol lesz a szakértői és a politikai egyeztetések határvonala. 2005. május 2án Baráth Etele miniszter úrnak írt levelünkben, amelyre megint nem kaptunk választ, a 2004. október 8án elküldött észrevételeinkre kértünk ismételten véleményt, és valamiféle kisegítő anyagot, amely mentén meg tudjuk ítélni, hogy hol tart a tervezés. Szaló Péter úrnak írott leve lünkben 2005. június 30án arra próbáltunk választ kapni, hogy a 8+1 cél sok, és hogy a prioritások meghatározása politikai kérdés, politikai egyeztetést igényel. 2005 októberében pedig azt jeleztük az utolsó, egyben negyedik szakértői egyeztetésen, hogy t ovábbra is hangsúlyozzuk a politikai egyeztetésnek a szükségességét, és azt, hogy a jelenlegi anyag egyéves huzavona után sem ért el olyan helyzetet és állapotot, amiben bármiféle mérhető és számon kérhető eredményt tudna fölmutatni.
