Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - ÉKES JÓZSEF (független):
3780 beszéltünk, erről is - de ez szemfényvesztés! Szemfényvesztés, be csapása a mezőgazdasági ágazatban dolgozó minden egyes vállalkozónak, gazdának és résztvevőnek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, fü ggetlen. ÉKES JÓZSEF (független) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Talán ahol Farkas képviselőtársam abbahagyta a mondandóját, én szeretném ezt úgy folytatni, hiszen az elmúlt időszakban hihetetlenül sok olyan törvényről beszéltünk, amiben valóban nem a hazai t ermék, nem a hazai piacvédelem és talán az állattartással kapcsolatosan sem az őshonos magyar fajták megtartása történik, és ebből adódóan, mint ahogy felvetette képviselőtársam is, a kutatóbázisok esetleges elidegenítése is benne rejlik magában a törvény ben. Erre mondom én azt, hogy amelyik ország feladja a saját stratégiai ágazatait, és képes feladni a saját kutatóbázisait, tudományát, fogalmazzunk így, annak a nemzetnek a sorsa tulajdonképpen meg van pecsételve. Ahogy képviselőtársam is elmondta, a legt öbb törvényalkotás mögött jelen viszonyok között a pénzhiány jelenlegi állapota következtében történnek olyan törvényi módosítások, hogy ha a magyar gazdaság jobb állapotban lenne, nem lenne olyan nagy mértékű államadósság, belső államháztartási hiány, akk or egészen biztos, hogy ezek a törvények is másképp alakulnának. Nem véletlenül mondom ezt, hanem mert a Tudományos Akadémia, a MTESZ részéről is nagyon sok olyan megkeresés érkezik, amikor az ember el van csodálkozva, és szabályszerűen el van hűlve azokon a keserves mondatokon, amit a magyar tudomány jeles képviselői sokszor megfogalmaznak. Akár környezetvédelmi kérdésekben, akár a vízgazdálkodás területén, de akár a hazai termék, piacvédelem, a növényvédelem területén lehetne sorolni nagyon sok olyan dol got, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy Magyarország tulajdonképpen a stratégiai ágazatait értékesítette, és jelen pillanatban a nemzet kifárasztása történik. Mondom azért a nemzet kifárasztását, mert ha feladjuk azokat az őshonos kutatóbázisa inkat, tenyészfarmjainkat, fogalmazzunk így, amelyek megalapozták a magyar állattartás múltját, és bízom benne, hogy a jövőjét is jelenteni fogja, akkor tulajdonképpen nagyon siralmas állapotba kerül a hazai állattenyésztés. Jó párszor elmondtam már a magy ar parlamentben, nem lenne szükség arra, hogy a magyar Pick szalámiba a dán sertéshúst tegyük bele. Ugye, nem lenne erre szükség, de ezt tesszük, mert liberalizálunk, kinyitjuk a piacot, és innentől fogva minden szemét - elnézést, nem a dánokat akarom ezze l sérteni, mert az ő sertéseik is nagyon jó minőségűek, de minden szemét ebbe az országba beérkezhet korlátlanul. (15.30) Sőt, mi több, ma már törvényekkel azt is fogjuk biztosítani, hogy a tudományos kutatási, fejlesztési, innovációs eredményeket is minde n további nélkül kiszolgáltatottá tesszük; aki jön, akinek van pénze, az viheti, az gazdálkodhat vele, sáfárkodhat vele, és szép lassan a magyar termék a piacról el fog tűnni, le lesz cserélve génmanipulált és általunk nem ismert termékekre. Nem véletlen m ondtam el ma is, a héten tárgyaltuk a nemzeti fejlesztési tervet, beszélünk az agrárvidékfejlesztési támogatásokról. Tessék nekem megmondani, ki definiálta ebben a parlamentben a kormány részéről, hogy ma Magyarországon mit kell hogy jelentsen a vidékfejl esztés! Definiálta valaki? Tudja egyáltalán valaki, hogy a vidékfejlesztés mit kell hogy jelentsen a magyar társadalom számára, a vidék számára, a kistelepülések számára, az ott élő emberek számára? Tehát ha ezeket mind ilyen lazán vesszük, és így próbálju k a magyar nemzet elé is tulajdonképpen odatárni, hogy emberek, eszitek, nem eszitek, nem kaptok mást, akkor ennek a nemzetnek a sorsa meg lesz pecsételve. Hiába beszélünk versenyképességről, majd amit nekünk mondanak, és amit majd a mondás által végre kel l hajtanunk, esetleg ha tudunk ahhoz a versenyképességhez csatlakozni, akkor ezt megtehetjük.
