Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
3779 lehetséges. Meg kell állapítanom, hogy az elmúlt pár évben ezeknek a tenyésztő szervezeteknek, tenyésztő egyesületeknek, vagy inkább talán úgy fogalmazom, tenyészeteknek az állami támogatása jel entős mértékben megcsappant. Már a tavalyi költségvetésben is tapasztaltuk azt - és nem költségvetési vitát akarok folytatni, inkább a problémára szeretném felhívni a figyelmet - mint tenyésztő szervezet tagja, tehát saját bőrömön érezve, hogy bizonybizon y ezeknél a tenyésztői szervezeteknél, akár a szarvasmarhára, akár a juhtenyésztőkre, de a lóra is gondolhatok, folyamatosan éreztük azt, hogy itt nagyon nagy bajok vannak, mert vannak bizonyos állami feladatok, amelyek a tenyésztő szervezetek számára mint zsinórmérték meghatározásra kerülnek, de ugyanakkor ehhez az állami támogatás vagy költségvetési támogatás egyre fogy vagy elkopott. Úgy feladatot meghatározni vagy elvárni a tenyésztő szervezetektől, hogy saját tenyésztőiken keresztül finanszírozzák azt a tevékenységet, amely igazából ma már gazdasági és piaci kérdéssé vált, úgy gondolom, egy normális államban elvárni nem lehet. Éppen ezért és ennek a logikának a mentén utalok vissza arra a személyes döntésre is, hogy sajnos a nóniusztenyészetünket fel ke llett számolni, mert egyszerűen a piac már nem ismerte el olyan mértékben ezeknek az egyedeknek az értékét, nem lehetett olyan mértékben a piacon ezeket értékesíteni, és bizonybizony ha egyszer többe kerül valami, mint amennyiért el lehet adni, minden gaz dasági szakember ezt végiggondolja, és akárhogy is szereti ezt az állatfajt vagy ezt a fajtát, teljesen mindegy, hogy miről van szó, bizony az élet, a mai gazdasági versenyhelyzet rákényszeríti, hogy ezektől a tevékenységektől megváljon. Hova vezet ez? Oda , hogy ezek az állatfajok jelentős részben visszaszorulnak, vagy netalántán el is fognak kopni Magyarországon. A tenyésztő szervezetekről még egy gondolatot. Ma látjuk azt, hogy kínlódnak, kínlódunk. Komoly kínlódás van. Én a magyar lótenyésztő szervezetek nek vagyok az egyik alelnöke, mondhatom ezt is minden hivalkodás nélkül, és az elmúlt napokban beszélgettünk arról, hogy egyáltalán a következő évi költségvetésünket, egyáltalán a szervezet működését hogyan fogjuk tudni finanszírozni, miből, hogyan. Tovább terhelni ezeket a költségeket a tenyésztőkre, akik eltartják ezeket a szervezeteket, már nem lehet, mert ha visszatekintek az agrárgazdaságról szóló jelentésre, ott egyértelműen látszott, hogy milyen az állattenyésztés helyzete és szerepe ma Magyarországo n. Ugyanaz a logika, amihez személyes tapasztalatok is fűznek: ma már látható, hogy ezeket a szervezeteket a tenyésztők ilyen mértékben fenntartani nem tudják. Azért hangsúlyozom ezt, hogy értsük már meg végre egymást, nem sírni akarok ezekért a szervezete kért, egyszerűen tudomásul kell venni, hogy a gazdasági helyzetben a piacon ez ma már így működik. Éppen ezért át kell gondolni ezeknek a szervezeteknek a jövőjét, lehet, hogy racionalizálni kell, nem vitatom, bizonyos tenyésztői szervezeteket össze kell v onni, megfelelő telephelyeket szintén össze kell vonni, ami nagymértékben segíthetné az esetleges egykét éves túlélést - de ez nem megoldása a helyzetnek. A megoldás egyértelműen csak az, hogy ha az állam kér ezektől a szervezetektől feladatteljesítést, a kkor igenis ahhoz valami módon próbáljon hozzájárulni, természetesen megfelelő számonkéréssel, garanciális elemekkel együtt. Még egyszer azt mondom, ez egy nagyon fontos kérdés, és erről a törvény rendkívül keveset szól. Ennél sokkal nagyobb probléma, amit én most itt elmondtam, ezért sajnálom azt, ezért mondom azt erről a törvényről is, hogy sokkal többet vártam tőle, azt gondolva én is, hogy valóban ez az állattenyésztésről és az ilyen kérdésekről fog szólni. Befejezésül annyit szeretnék mondani még egysz er: nagyon sajnálom azt, hogy ma Magyarországon 2005. november 24én beszélünk négy vagy öt agrártörvényről, illetve folyamatban beszélünk ezenkívül még a földtörvényről és egyéb törvényekről, ami az agráriumot érinti. Ezek a törvények nem megoldásokat adn ak, csak szabályokat. Semmiféle megoldásra való törekvés nincs a törvényekben. Nincs benne az a segítség, nem anyagi segítségre gondolok, az az elképzelés, amire ma szüksége lenne az agráriumnak. Éppen ezért elmondtam ma már, ezeket a törvényeket így össze fércelve, nem bántva a jogalkotókat, mert tudom, hogy ez egy politikai döntés eredménye, kényszerítették őket, hogy ilyen törvényeket ilyen gyorsan hozzanak be, és pipáljuk ki, hogy erről is
