Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz):
3778 gyengítsük a felelősséget különböző hatóságok, szervek és szervezetek bevonásával, ez a felelősség elkenésének tipikus módja! Ezen állami feladat felelőse legyen kizárólag a szakminisztérium, és ugyancsak a szakminisztérium felelőssége legyen az, hogy mely szervezeteket bíz meg az őshonos fajták eredeti állapotukban történő megőrzésének munkájával. Ú j elem a módosításban a spermatároló központ üzemeltetése, amelynek működését a tenyésztési hatóság engedélyezi - 8. §. Ezt a módosítást nem sikerült szinkronba hozni az állategészségügyi törvény tervezetével, mivel míg a mesterséges termékenyítő állomás és az embrióátültető állomás engedélyezéséhez szükséges az állategészségügyi hatóság szakhatósági állásfoglalása, addig a spermatároló központ üzemeltetéséhez nem. Tisztelettel kérem, javaslataimat vegyék figyelembe. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fi desz soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, Fidesz. FARKAS SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Előbb nem érkeztem végigmondani a gondolatokat, d e úgy gondolom, hogy azóta már nagyon sok mindennel kiegészültek azok az elképzelések, illetve azok a gondolatok, amiket én is el szerettem volna mondani. Azt nem mondom el, hogy mi a szakmám, mert itt már mindenki elmondta. Egyet szeretnék leszögezni, még pedig a következőt. A védett őshonos állatokkal kapcsolatos gondolatokat szerintem mindannyiunknak rendkívül komolyan kell venni, mert itt vannak azok az utolsó percek vagy talán órák, amelyek még biztosítják számunkra, hogy ezek a tiszta vérű, illetve szá rmazású, genetikai értéket képező fajták, fajok még egyáltalán megvannak ma a magyar mezőgazdaságban vagy a magyar termőföld jelentős részén. Ezt meggyőződésem szerint nem csak kimondottan mint állattenyésztési terméket vagy állattenyésztési feladatot kell tekinteni, hanem egy nagyon komoly nemzeti érdeknek és nemzeti értéknek kell tekinteni; ezeket az értékeinket részben a történelmünkből, részben a hagyományainkból, a korai és kevésbé hasznos tevékenységekből, illetve azokból a szokásokból kell megtartani , amelyek, úgy gondolom, a teljes magyarságunkhoz is hozzátartoznak. Természetesen, amikor ezekről az állatokról és erről a kérdéskörről szólunk, akkor azt hiszem, arról is beszélni kellene, hogy amikor garanciális feltételeket próbálunk biztosítani, és tu djuk azt, hogy ezek az állatok egy jelentős része azért élelmiszerként feldolgozásra kerül, ami helyes dolog, a különböző minőségbiztosítási rendszereken, illetve a nyomon követő rendszereken keresztül nem biztos, hogy a fogyasztó fogja tudni, hogy ez mily en termékből került előállításra. Látjuk azt, hogy vannak különböző élelmiszerek, mint például a mangalicaszalámi, amire most már nagy betűvel rá van írva, de számtalan olyan termék van, amelyen nincsenek feltüntetve, hogy igenis ezek a nagyon komoly genet ikai értéket képviselő őshonos magyar fajtákból, fajokból lettek előállítva. Ezt figyelemfelhívásképpen szerettem volna megjegyezni. (15.20) Ma már több alkalommal beszéltünk itt különböző lófajtákról és különböző tenyésztő szervezetek kérdéseiről, amire t ermészetesen a törvény is némileg próbál utalni, csak én ebben egy rendkívül komoly hiányosságot látok. Itt jegyzem meg, már többen hivatkoztak arra, hogy abban a gazdaságban, ahol én is dolgozom, komoly nóniusz törzsállományunk volt. El szeretném mondani, hogy sajnos ezen állományok jelentős része megszűnik ma Magyarországon, elkopik. Azok a tenyésztő bázisok - és ez nemcsak lóra vonatkozik, sajnos a többi állatfajra is vonatkozik , amelyek ezeket fenntartották, eljutottak arra a szintre, amíg volt egy ki s emberi tartásunk és volt kitartásunk, inkább így fogalmaznék, kötelességünknek éreztük, hogy ezeket a törzstenyészeteket, ezeket a fajtákat, mondhatni azt, hogy mindenféle különösebb állami támogatás nélkül is fenntartottuk, és próbáltuk az utódainknak, gyerekeinknek, unokáinknak is még bemutatni, ha ez egyáltalán
