Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KARAKAS JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
3776 állomásokat és az úgynevezett spermatárolókat, amivel egyébként semmi bajom nincsen, csak ebben a magánosításban szigorú feltételeket kell szabni. Nemcsak azt a feltételt, h ogy tenyészanyagot nem vehet le, tehát spermát nem vehet le egy ilyen tároló szervezet, de hogy milyen jellegű spermát, és hogy ha mondjuk, őshonos állatfajtáknak a spermáját is tárolja, akkor milyen egyéb feltételeknek kell megfelelnie, ezeket a garanciál is szabályokat azért jó lenne látni, mert most két szakasz nem erősíti, hanem gyengíti egymást: egyrészt erősítjük azzal vagy próbáljuk erősíteni, hogy őshonos fajták, másrészt piacosítunk. Mondom, nem baj a piacosítás, semmi problémám nincs ezzel, gondolo m, a Házban sem senkinek, csak azért a tenyészanyagtárolásnál nagyon gondosan meg kell határozni azokat a szabályokat, ami egy piaci alapon működő tárolásnál, illetve megtermékenyítésnél működhet, és ez nem feltétlenül biztos, hogy csak kizárólag végrehaj tási rendeletben képzelhető el, tehát jó lenne, ha ezt esetleg magasabb szinten, tehát törvényi jogszabály is rendezné. Aztán azt is hallottuk, hogy végrehajtási rendeletek, mit tudom én, hány százalékban meg hogyan vannak kész. Azt a szkepszist, ami időnk ént felmerül egyegy törvény kapcsán, oldaná, ha látnánk ezeket a rendelkezéseket, vagy azoknak a tartalmába is részletesebb betekintésünk lehetne, mert hiszen nyilvánvaló, hogy számos törvénynek a végrehajtási rendeletei részben késve, részben rohammunkáb an készülnek, és ez kvázi nem is tartozik az országgyűlési képviselőkre, ha szigorúan vesszük a dolgot. De ahhoz, hogy megfelelő döntést tudjunk hozni egy törvényi szabályozásnál, nekünk azokat a jogi garanciákat is látni kell, amelyek majd a végrehajtás s orán azoknak a céloknak a megvalósítását szolgálják és erősítik, amit a törvény szerint mi jó szándékkal meg szeretnénk teremteni. Ezt csak azért mondom, mert láttunk már olyat, hogy időnként, amikor a törvény keretei már adottak, akkor a végrehajtásnál er őteljesebben érdekelt szakmai ellenvélemények vagy csoportok is megjelennek. Akkor, ha arról beszélünk, hogy mi szeretnénk az őshonos állatok kiemelt állami védelmét - ahogy Karakas úr is utalt rá, bár most..., ja, ott van, azt hittem, hogy kiment , a kut yafajták, tehát nemcsak a haszonállatokról van szó, bár egyébként a kutya is haszonállat... (Farkas Sándor közbevetése.) Nemcsak hobbiállat, mert azért nézzük meg a pulit, a pumit, nézzük meg a kuvaszt, a komondort, azért az őshonos magyar kutyafajták alap vetően munkakutyaként kerültek a tenyésztésbe és szolgáltak is. (Farkas Sándor felé:) Vagy a te gazdaságodban, amíg bírtad, addig a nóniuszt csináltad, és aztán a nagy védelem oda jutott, hogy már nem bírtad tovább. (15.10) Tehát amikor a genetikai állomán y megőrzését szorgalmazzuk: ezt ’96ban vezettük be egy külön támogatási soron, nem volt ez sok pénz, inkább szimbolikus volt, és sajnálattal látjuk, hogy most már lassan két éve, hogy az őshonos állatfajták genetikai megőrzése szinte kikerül a támogatásbó l. Tudom, hogy ezt egyéb kompenzációval, EUs forrásból meg lehet teremteni, de ennek a pénzügyi fedezetét stabilan, hosszú távon látni kell ahhoz, hogy érdemes legyen ezekkel foglalkozni, hogy ne csak az agrárkörnyezetgazdálkodás hobbiszintjén jelenjen m eg például a hucul tartása, mert ezt most már abszolút nem érdemes még génrezervben sem tartani, mert annyira nem éri meg, mégis egy hatalmas nemzeti érték, és azokat a programokat, amiket sajnos kétkét és fél évvel ezelőtt még nem nagyon preferált az agr árkormányzat, most talán lehet, hogy lesz rá mód és esély, hogy elindulhassanak. De én számtalan ilyen helyen láttam, hogy a tenyésztés, illetve az állománymegtartás már csak azért folyt, mert érzelmileg vonzódott hozzá a tulajdonos, de csak a veszteségét növelte. Tehát nekünk a garanciát ahhoz is adni kell, hogy érdemes legyen ezt a génrezervet őrizni, és azoknál a szeparációs területeknél, ami a privatizáció után állami tulajdonban megmarad, akár a Ménesbirtoknál, akár Bábolnánál olyan referenciaközponto k maradhassanak, amelyek garanciát nyújtanak rá, hogy a magánszemélyeknél megjelenő spermabankok nem tudnak kontroll és hazai hozzájárulás nélkül ezekkel a megtermékenyítő anyagokkal gazdálkodni. Köszönöm szépen.
