Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az állategészségügyről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
3755 lenne. Akkor az az elv működött, hogy fizessük meg majd jól a köztisztviselői státusban lévő hatósági állatorvosokat, és elkü lönítve a két kört, remekül meglesznek egymás mellett. Hát nem nagyon sikerült - bár voltak rá kísérletek - a magánállatorvosok és a hatósági állatorvosok közötti viszonyt, illetve az ellátandó feladatokat definiálni. A piacon azonban ez nem így jelentkeze tt. Nem szívesen mondom el, de bizony számtalan esetben találkoztam a minisztériumban azzal, hogy az állatorvosok egymást jelentgették fel. A magánállatorvost feljelentette a hatósági állatorvos, hogy az zugban hatósági feladatokat is ellát, hogy elmegy ol togatni, meg kötelező oltogatást osztogat az ő piaci körét lefedve. Aztán volt olyan magánállatorvos, aki feljelentette a hatósági állatorvost, hogy az időnként kutyával, macskával meg mit tudom én, még mivel szórakozik, és ebbe teszi a pénzt. Tehát áldatl an viszonyok voltak, amelyek csupán egzisztenciális alapon keletkeztek. Nem szakmai probléma volt ez, és különösen nem a testület belső problémája, hanem az egzisztenciális és a megélhetési körülmények kényszerítették ki, hogy egyes kerületekben, egyes rés zeken ez így összemosódjon. Majd ahogy csökkent az állatállomány, a verseny még nagyobb lett, a hatósági állatorvosok száma is csökkent, sőt sok magánállatorvos is kénytelen volt vagy felhagyni a hagyományos tevékenységével, és jobb esetben elkezdeni a ked vtelésből tartott állatok gondozását és gyógyítását, rosszabb esetben pedig elment gyógyszerügynöknek, vagy nem tudom, minek. Ebben a törvénytervezetben arra tesz kísérletet az előterjesztő - képviselőtársaim engem nem vádolhatnak azzal, hogy ezerrel szokt am a kormányelőterjesztéseket dicsérgetni jobbrabalra, mert eléggé kritikus éllel figyelem a különböző irományokat, amelyeket itt ezerrel megpróbálnak velünk elfogadtatni, de ennél a törvénynél azt látom , olyan kompromisszumra törekszik a jogalkotó és a nevében eljáró minisztérium, amely kompromisszumban mindenképpen sérülnek érdekek. Sérülnek hatósági érdekek, és sérülnek magánérdekek is. Egyetlenegy érdek nem sérülhet, az állategészségügyi rendszer működőképessége és az az intakt együttműködési model l, ami egy esetleges beavatkozás esetén ezt hadra fogható és hatékony rendszerként működő szervezetben tudja bevetni; bár reméljük, hogy erre nem kerül sor. (13.30) Azzal mindenféleképpen egyetérthetünk - és talán ezt majd módosító indítványokban is lehet kezelni , hogy a szervezeti felépítésnél külön hatóságok milyen terjedelemben és hogyan járjanak el. Én laikus vagyok, nem szívesen avatkoznék bele, hogy miért kell nekünk itt három intézetet külön igazgató főállatorvossal működtetni, meg lehet ezt oldani úgy, hogy van egy intézet, és annak ez a három szakága különkülön működik, de egy rendszeren belül, ami természetesen a kiszolgáló egységeknél mindenféleképpen, úgy gondolom, hogy gazdaságossági okból is jelenthet megtakarítást, és talán a hatékonyságot sem rontja. Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, tíz évvel ezelőtt, sőt még később is, még nyolc évvel ezelőtt is voltak kísérletek arra, és itt közösen léptünk föl ezzel szemben, hogy az állatorvosi intézményrendszert beintegrálják. Emlékeznek? Arról vo lt szó, hogy milyen jó helyük lesz majd azoknak az FVMhivataloknál, hogy ott ellesznek egy ilyen akármilyen csoportként, és bizony az Országgyűlésnek kellett keményen fellépnie, hogy ezt a szervezetet úgy kell fenntartani, hogy az alkalmas legyen a felada ta elvégzésére, és még csak véletlenül se kerüljön olyan utasítási körbe, ami szakmai és teljes egészében ágazati érdekektől mentes döntéseket tud meghozni. Hál’ istennek, ezt sikerült elérni, és ez a törvény sem tesz kísérletet arra, hogy ezt bármifélekép pen is csorbítsa. Megjelenik itt a jogosult állatorvosi kategória, ami olyan, mint egy öszvér; nyilvánvalóan ki kellett valamit találni azokra az állatorvosokra vonatkozóan, akik egyébként saját maguk dolgoznak bizonyos állattartó telepeken mint magánállat orvosok, hogy kaphassanak olyan hatósági jogosítványt, ami a szállításhoz elengedhetetlen a dokumentációnál. Én a főállatorvos úrtól is megkérdeztem a bizottsági ülésen, hogy az a rendelkezés, ami itt a részükre még külön feladatokat meg akar határozni kor mányrendeleti szinten, az milyen körben értendő, és megnyugtatott - persze, majd ha látjuk írásban, akkor leszek igazán nyugodt , hogy ez nem jelentheti ennek a körnek olyan
