Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 24 (271. szám) - Az ülésnap megnyitása - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SERFŐZŐ ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3707 ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor az ajánlás szerint húszhúsz perces időkeretben, közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség. Megadom a szót Serfőző András képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának. DR. SERFŐZŐ ANDRÁS , az MSZP képviselőcsoport ja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslat előterjesztése kapcsán szeretnék beszélni az uniós szövetkezeti környezetről, a hazai viharos történésekről szövetkezeti ügyekben, amely önmagában is indokoln á ennek a jogszabálynak a megalkotását - véleményem szerint, a múltunkból tanulni kell, a múltat elemezni kell, azokat a hibákat, amiket elkövettünk például, szövetkezeti ügyekben, jó sokat, nem lehet megismételni - végezetül néhány új rendelkezésről majd a jelenlegi tervezet szerint. Alig több mint egy évvel Magyarország uniós tagsága óta az életünk szinte minden területén érdemes áttekinteni és megvizsgálni, hogyan tudunk működni az új európai erőtérben. Vonatkozik ez a megállapítás a szövetkezeti mozgalo mra és a szövetkezetek életét keretező szabályokra is. Európában a másfél évszázad óta eltelt idő bizonyította, hogy a szövetkezeti életforma életképes, rugalmasan tud alkalmazkodni a változásokhoz, és be tudja tölteni a nyereségérdekelt vállalkozások és a nonprofit, illetve karitatív szervezetek között maradó teret. Több nemzetközi fórumon is megállapították, hogy a szövetkezetek működését azért is érdemes segíteni, mert például a globalizációs problémák ellensúlyaként is működhetnek. Az Európai Unió tapas ztalatai is azt igazolják, hogy a szövetkezetek sajátos szerveződési és működési elveik alapján a foglalkoztatáspolitika, a regionális, a vidékfejlesztési, az agrár, a környezetvédelmi területeken hasznosak, életképesek. Az Európai Unió Tanácsának 1453/200 3. számú rendelete ezért a szövetkezetek életét segítő kodifikációs szabályokat állapított meg. A nemzetközi munkaügyi szervezet 193. számú ajánlásában is rendelkezik a szövetkezetek támogatásáról. Tehát ha a tőlünk a nyugatabbra lévő fejlett országok tapa sztalatait nézzük, akkor azt látjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom erős és fejlődő. Néhány országban számottevő gazdasági erőt jelentenek a szövetkeztek. Hollandiában a szövetkezetek lefedik az agrártermelés 83 százalékát, Franciaországban a banki szolgálta tások 50 százalékát, Svédországban az erdőgazdálkodás 60 százalékát, Finnországban az élelmiszerkiskereskedelem 35 százalékát végzik a szövetkezeti szektorban. Tisztelt Országgyűlés! A határokon túli tendenciák áttekintése után nézzük meg a hazai helyzete t, a szövetkezeti mozgalom és a szövetkezeti jogszabályok alakulását. A második világháború előtt a hangyaszövetkezet tudott széles körben elterjedni, eredményesen működni. A rendszerváltás után többen is kísérleteztek azzal, hogy e név alatt indítsák újra az országos szövetkezeti mozgalmat; világos célok és az összetartás hiányában a kísérletek sorra, rendre kudarcba fulladtak. A szövetkezeti mozgalom eredményes működésének elengedhetetlen feltételei az önkéntesség, az összetartó erő, az érdekek, a jogok é s a kötelezettségek összhangja és a világos jövőkép. Történelmünk bebizonyította, hogy a fontos alapelvek megsértésével is lehet felülről szervezett országos szövetkezeti mozgalmat alakítani. Az 1950es és ’60as években a meggyőzés és erőszakoskodás eszkö zeit váltogatva alakították ki a magyar vidék termelőszövetkezeti rendszerét. Ezzel párhuzamosan, de lényegesen finomabb módszerekkel épült ki a fogyasztási szövetkezetek, majd a takarékszövetkezetek rendszere. A magyar falvakban sokáig nem hitték, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom hosszú távon is életképes lesz. Az első csoportok látványos bukásai a kételkedőket látszottak igazolni. Az állami gyámkodásnak köszönhetően a népgazdaság más területeiről átirányított anyagi, technikai és emberi segítséggel sik erült a termelést megindítani és stabilizálni. Az egyre növekvő számú mezőgazdasági
