Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 21 (268. szám) - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KOCSIS RÓBERT (Fidesz):
3450 ellen kell lépnünk, kellő bölcsességgel és óvatossággal, de valamilyen módon megoldást kell találnunk erre a problémára. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Folytatva a kétperces hozzászólások at, megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen ugyanazt szeretném egy másik oldalról megvilágítani, amiről Arató államtitkár úr beszélt. Pósán képviselő ú r azt mondta, hogy a szülő az iskola tanulmányi programjának ismeretében eldönti, hogy az ő gyermekének melyik volna a legmegfelelőbb. Idáig a sorsolásos rendszer is ugyanúgy működik, mint az összes eddigi. A probléma akkor kezdődik, amikor több szülő dönt úgy, hogy egy adott iskolába kívánja járatni a gyerekét, mint ahány gyerek oda járhat. Ebben az esetben, ha tetszik, ha nem, azokat a gyerekeket, akik majd oda járhatnak, valamilyen módon ki kell választani az összes jelentkező közül. A sorsolás az a móds zer, amelyet nem tud befolyásolni a szülő annak megfelelően, hogy esetleg magasabb a társadalmi státusa, jobb az iskolázottsága, jobbak az összeköttetései, jobb a társadalmi érdekérvényesítő képessége. Ma, ha a szülő azt akarja, hogy a gyerekét az adott is kolába vegyék föl, akkor felhívja az iskolaigazgatót, a polgármesteri hivatal művelődési ügyosztályának vezetőjét, a búrt, a búrt a búrkalappal, és valaki ezt elintézi, feltéve, hogy föl tudja őket hívni. Ez az egyik döntő különbség abban, ahogyan az iskol arendszer örökíti át a társadalmi hátrányokat szülőkről gyermekekre. Az a szülő, aki kevésbé képes gyermekének elérni azt, hogy jó iskolába járjon, annak a szülőnek a gyereke is alacsonyabb társadalmi státusú, rosszabb iskolázottságú lesz. És a dolog oda v ezet, amit Arató államtitkár úr mondott, hogy ma iskola és iskola között már az alsó tagozatban jó 30 százaléknyi különbség van, és ez a gimnáziumra meg odáig megy, hogy a legjobbak, a gimnáziumi tanulók a felmérésben élen végzett finnországi diákoknál job b teljesítményt nyújtanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , a szakiskolaiak pedig a felmérés végén lévő mexikóiaknál is rosszabbat. Köszönöm. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most két percre megadom a szót Kocsis Róbert képviselő úrn ak, Fidesz. KOCSIS RÓBERT (Fidesz) : Köszönöm a szót. Hallgatva a vitát, nem tudom megállni, hogy hozzászóljak ehhez a kérdéskörhöz, ami a sorsolást illeti, illetve ahhoz a vitához, ami a sorsolás körül kibontakozott. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom , hogy ez az új módszer egy olyan újabb bizonytalansági tényezőt hoz be a rendszerbe, ami pontosan sokkal inkább igazságtalanná teszi a rendszert, mintsem igazságosabbá és jól követhetővé, illetve szabályozottabbá tenné. Nem tudom, Szabó képviselőtársam, ö n nem feltételezi azt esetleg, hogy a polgármesteri hivatalok illetékes osztályvezetői jól végzik a munkájukat, amikor esetleg egy ilyen szituációban döntenek? Gondoljunk bele annak a gyereknek a sorsába, aki nem kerül be abba a vágyott, szeretett módszer szerint tanító iskolába, ahova szánták volna a szülei! Egész életében az fogja végigkísérni, hogy akkor ő a rövidebbet húzta? Lehet, hogy banális ez a megközelítés, de akkor is úgy gondolom, hogy ezt a rendszert nem lehet, nem szabad bevezetni, pontosan az ért nem, mert nem látom azt leszabályozva, hogy hogyan is akarják ennek a szabályozását, magának a sorsolásnak a szabályozását véghez vinni. Az államtitkár úr azt mondta, hogy nem férnek el a gyerekek az iskolában. Államtitkár úr, én azt gondolom, hogy az a gyakorlat, hogy sajnos egyre kevesebb gyerek van, iskolákat kell összevonni, és általában nem az a jellemző, hogy a gyereklétszámot ne tudnák elhelyezni az iskolákban. Köszönöm a figyelmet.
