Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A lobbitevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF
3302 versenyt, és ezért itt nem lehetünk álságosak: a piac kiszorítása és a verseny kiszorítása annyit jelent, hogy mindenki megtalálta magának azt a hasznot, amiért érdemes volt neki ezt a vers enyt kiszorítani. (14.50) Én azt hatalmas eredménynek tartom, hogy szeptember óta börtönévek is járhatnak azért, ha valaki ilyen tisztességtelen eszközökkel él a verseny szabályai ellen. Ugyanakkor csak azokra az esetekre vonatkozhat ez, amelyeket már sze ptember után követtek el. Azonban a legnagyobb eredménynek mégiscsak azt tartanám ebben a “tiszta kezek” folyamatban, ha sikerülne az Országgyűlésnek elfogadni a pártfinanszírozásra és a kampányfinanszírozásra vonatkozó kérdéseket, mert én azokat is ebben a kérdéskörben tartom kiemelendőnek. Hiszen az elmúlt időszakban a nagyobb pártok nem mutattak arra hajlandóságot, hogy ebben a kampányfinanszírozásban egy átlátható, tisztességes finanszírozás legyen mindenkire nézve kötelező; és belemegyünk egy olyan áls ágos játékba, hogy mindenki tudja, ma már elemzők írják le, hogy hány milliárdba, illetőleg közel 10 milliárdba kerül majd egyegy kampány, miközben a jogszabály 1 millió forintot ír elő választókerületenként. Morálisan nagyon nagy bajt okoz ez az eljárás. Morálisan azért, mert mi, jogalkotók kerülünk rettenetesen kényelmetlen helyzetbe akkor, amikor másokra nézve szigorú szabályokat állapítunk meg, legyen az a büntető törvénykönyv, legyen az adótörvény, miközben az Országgyűlés két nagy pártja a magára von atkozó szabályokra folyamatosan megkeresi a kiskaput; folyamatosan megkeresi annak a joghézagnak a lehetőségét, hogy rá miért nem vonatkozik az, hogy a kampányfinanszírozás átlátható legyen Magyarországon. Az Állami Számvevőszék jogköréről meg már nem is s zeretnék beszélni. Az elmúlt kéthárom évben négy ilyen javaslatom volt az Országgyűlésnek, ezek közül az egyik a Btk.módosítás, a másik a központi közbeszerzési hivatal. Pontosan ma indult, valamelyik bulvárlapban olvastam egy ilyen vitát arról, hogy a k özbeszerzési eljárások bizony melegágyai a korrupciós visszaéléseknek; és különösen a vidéki önkormányzatokat meg a fővárosi önkormányzatokat érintő közbeszerzési eljárások mögött húzódnak meg azok a lehetőségek, ahol a közpénzt, az adófizetők adóforintjai t lehet tisztességtelenül elpazarolni. Ezért javasoltam a központi közbeszerzési hivatalt. Amikor Anglia hasonló helyzetben volt, és vissza kellett szorítani a korrupciót, akkor egy központi közbeszerzési hivatalt hoztak létre, azzal a gondolattal, amilyen nálunk az egy Állami Számvevőszék; rendkívül igényes szakemberek munkáját várták ott el, és nem buherált mind a 3200 önkormányzat a saját maga közbeszerzési ügyében. Sajnálom, hogy ezt egyébként a kormány abban az időben nem támogatta. A másik javaslatom volt az átlátható kampányfinanszírozás. A harmadik javaslatom pedig a kormány megalakulása után a lobbitörvény megalkotása volt. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ebben a kormány nem hajlandó partner lenni, és aztán egy gazdasági kamarai ülésen a miniszterelnök úr elmondta, hogy ő márpedig lobbitörvényt szeretne. Én nagyon örültem, hogy ez a folyamat megindult. Ugyanakkor arra is jól emlékszem, hogy milyen előzményei voltak ennek 20002001ben, amikor mi a lobbitörvény megalkotására lépéseket tettünk. Én egyetért ek képviselőtársaimmal abban, hogy a lobbizáshoz ma hihetetlen negatív képzete társul az embereknek. Az emberek képzetében, ha el kellene mondani, hogy milyen egy lobbista, akkor valószínűleg azt mondanák, hogy egy sötét szemüveges alak, valahol egy mélyga rázsban átad egy dokumentumot valakinek; vagy pedig jobbik esetben az a kép alakult ki bennük, hogy egy döntéshozatalért felelős személy szobájában valaki a küszöb alatt csúszik be, és némi ellenszolgáltatás fejében az ő érdekeit kiszolgáló jogszabályelők észítés folyik majd. Én ezt a lobbitevékenységet egyszerűen csak kontár lobbistának nevezném, bár azért zárójelben jegyzem meg, hogy a törvény elfogadása esetén sem lehet az effajta egyéni haszonra, az egyéni érdekre épülő kontárlobbiságot kizárni a rendsz erből.
