Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A lobbitevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF
3303 Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a kontár lobbitevékenység, ami az elmúlt években, kimondva vagy kimondatlanul, itt volt az Országgyűlés és a nagyobb döntéshozó önkormányzatok körül, nyilván a tisztességtelen, befolyásgyakorló embereknek volt a tevéken ysége, akik a bennfentességüket, a jó hatalmi kapcsolataikat használták föl. Vagy éppen a legnagyobb sikert mindig az jelentette, hogy elegendő kenőpénzzel járkálte ahhoz, hogy a céljait el tudja érni, ugyanis az üzleti vagy a kölcsönös üzleti érdek nyilv án nagy úr. Csakhogy ebből az eljárásból iszonyú kára keletkezett a társadalomnak: hátrányára van a korrekt, az objektív igazságra törekvő jogalkotásnak. Morálisan rombol az ilyen eljárás; szakmailag pedig rossz vagy még rosszabb megoldások születtek az el múlt években. Arról nem is beszélve, hogy kiábrándítja azokat a valóban szakmai szervezeteket, amelyek szeretnék komolyan venni a maguk szakmai területét, viszont ezt nem látják vissza évről évre a jogalkotás folyamatában. A kérdés az, hogy mit lehet tenni , hogy a lobbizás egy elfogadott és elfogadható, törvényileg szabályozott, gazdaságilagtársadalmilag hasznos, nyilvános, áttekinthető és számon kérhető tevékenység legyen. 2001ben indult el az a közös gondolkodás, amikor letettük az Országgyűlés asztalár a azt a javaslatot, aminek a címe akkor még az volt, hogy a jogalkotás során történő érdekérvényesítésről szóló törvényjavaslat vagy törvénytervezet. Ez 2002ben az Országgyűlés előtt volt. Sajnos a ciklus vége felé már nem volt arra időm, hogy ezt a törvé nyt az Országgyűlés megvitassa és elfogadja. Azt akartuk tudatosítani akkor a saját törvényünkkel, hogy a lobbizás szükséges és létező tevékenység, mi több, nagyon értékes tevékenység is lehet, ha a különféle társadalmi és gazdasági csoportok kellő hatékon ysággal tudják majd érvényesíteni a jog kínálta kereten belül a döntéselőkészítésben a saját információikat. Ennek eredményeként pedig nagyobb az esélye annak, hogy egy megszületett norma a valós folyamatokra épülve és a kívánt irányba befolyásolja a joga lkotókat. Az ocsút azonban el kellett választani a búzától; tiszta helyzetet kellett teremteni. A lobbizás és az informális, színfalak mögött zajló illegális nyomásgyakorlás egyértelmű elkülönítése azonban csak akkor valósulhat meg, ha a lobbizás a nyilván osság előtt, jogszabályi keretek között történik abban az értelemben, hogy az e tevékenységet folytatók nyíltan vállalják, milyen ügy érdekében és kinél kísérelték meg az általuk fontosnak tartott célkitűzés érvényesítését. Tisztelt Képviselőtársaim! A lob bizás valamely érdekcsoport érdekeit szem előtt tartva arról szól, hogy valamely jogszabály tartalmának befolyásolására kell hogy irányuljon. És ebből a jogszabályt szeretném magam is aláhúzni. Nem irányulhat a lobbizás eseti döntések, például engedélyezés ek vagy személyi döntések, pályázatok befolyásolására. A lobbizást semmiképpen sem lehet a Magyarországon igen elterjedt kapcsolati tőkével való visszaélésként értelmezni, és ezekben az egyedi vagy eseti döntésekben is lehetővé tenni. S ezen a ponton érkez tünk el ahhoz a kérdéshez, amelyet én az előterjesztés igen súlyos hiányosságának tartok: nem teszi egyértelművé, hogy a lobbitevékenység kizárólag normatív, kizárólag jogalkotói aktusokkal összefüggésben gyakorolható. Az egyedi döntés meghozatalát behatár oló feltételrendszert jogszabályok rögzítik, és a konkrét ügyekre vonatkozó döntések részletesen szabályozott jogi eljárásrendnek megfelelően születnek meg. A lobbitörvénynek tehát azt kell lehetővé tennie, hogy az érdekeltek az adott norma tartalmának kia lakítását befolyásolni tudják, az alkalmazását viszont már nem. Magyarországon a jogalkotásról szóló törvény, a Házszabály több rendelkezése biztosítja, hogy a jogalkotó a jogszabályelőkészítés során megismerje az országos lefedettségű társadalmi érdekké pviseleti szervezetek véleményét. A jelenlegi rendszer azonban nem biztosít megfelelő teret a kevésbé formalizált, az érdekképviseleti rendszeren kívül működő, valójában az egyéni akciókra épülő és az úgynevezett civil szférából kiinduló érdekérvényesítés re.
