Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 16 (267. szám) - A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HAVAS SZÓFIA (MSZP): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
3246 képviselő úr, hogy támogatni tudja; következésképp, ha ennyi a mondanivaló erről a törvényjavaslatról, akkor azt gondolom, okkal örülhetünk neki. Szerintem nagyon jelentős fordulat az, ami itt, ebben a tervezetben, ebben a javaslatban előttünk fekszik. Való igaz, hogy a szociális törvényt túl sokszor módosítottuk már, de szociális szempontból ez a legfontosabb joganyag. Ez a törvény adja meg a jogi kereteit a szociá lis háló kifeszítésének. Nagyon fontos, hogy mit tartalmaz. Nagyon fontos, hogy milyen szemléletben, hogyan gondolkodunk a szegénység problémájának kezeléséről. Azzal kell kezdenem, hogy sajnos egységes és megbízható mérőeszközünk a szegénység mérésére nin csen. Különböző számítások vannak, a relatív szegénységtől az abszolút szegénységen át addig a küszöbig, amit a törvény maga használ. A relatív szegénység gondolatát használja gyakorlatilag Európa legtöbb országa; az Unióban is fogyasztási egység alapján s zámítják a jövedelmet. Az így számolt jövedelem mediánértékének 60 százaléka jelenti a nálunk fejlettebb országokban a szegénységi küszöböt. Mindenki tudja, hogy mélyen ez alatt a színvonal alatt vagyunk. Megoldhatatlan feladat lenne Magyarország számára, ha ezt a küszöböt figyelembe véve kellene a szociális ellátórendszerben mindenkit támogatni, aki ez alatt él. A KSH magyarországi számításai a fogyasztási szükségletből indulnak ki. Létminimumot számítanak sokféleképpen, de fontos tudnunk, hogy az így szám ított létminimum is lényegesen magasabban van, mint az a mértékegység, amivel a szociális törvény dolgozik. A mi szociális törvényünk ugyanis alapmértékegységként a mindenkori öregségi legkisebb nyugdíj összegét használja: ez éppen idén, 2005ben 24 700 fo rint. Tehát a legtöbb szabály, ami ebben a törvényben szerepel, viszonyítási pontként ezt a mértékegységet alkalmazza. Általában azokat támogatja, ahol a család egy főre jutó jövedelme ez alatt a szint alatt van. Nagyon lényeges változás a pénzbeli ellátás i rendszerben, hogy most, legalábbis a legfontosabb mutató, a legfontosabb segélytípus szempontjából, a rendszeres szociális segély szempontjából bevezetjük a fogyasztási egységet, ami tehát azt jelenti, hogy a család gyermek tagjait is figyelembe vesszük akkor, amikor jogosultsági küszöböt és amikor támogatási összeget számolunk. Ez nagyon nagy jelentőségű változás. És én is szeretném emlékeztetni magunkat, hogy összefüggésben van a családtámogatási rendszer átalakításakor megfogalmazott kormányzati ígéret tel, hogy megteremtjük a segélyezési rendszernek a gyermeket figyelembe vevő változatát. Ez történik ebben a törvényjavaslatban. Az, hogy egy gyermek szegénységi kockázati tényező, azt kell mondanom, hogy az unalomig használt kifejezés. Való igaz, hogy a g yermeket nevelő háztartásokban az egy főre jutó bruttó jövedelem a gyermektelen háztartások jövedelmének átlagosan mintegy 75 százaléka. Ez azt jelzi, hogy a keresetek nagysága, eltartó képessége továbbra sem tud lépést tartani a gyermekek növekvő eltartás i költségeivel. És azt gondolom, hogy ezen a körülményen csak keveset változtat az, hogy az új családtámogatási rendszerben egy megemelt családipótlékösszeggel számolunk, megemelt családi pótlékot fog kapni minden gyermek után a szülő. Hiszen ez a megemel t családi pótlék is csak egy töredékét tudja, egy kicsi töredékét, ha a minimálbérhez viszonyítom, akkor csak mintegy 20 százalékát tudja kompenzálni a családban jelentkező költségeknek. De mielőtt rátérnék a részletekre, engedjenek meg még egy megjegyzést az öregségi nyugdíjminimummal kapcsolatban, ami a segélyezés rendszerének alakulása szempontjából a legfontosabb, az tudniillik, hogy az elmúlt tíz évben ez a mértékegység rendesen elértéktelenedett. Ennek az a magyarázata, hogy jóllehet a nyugdíjrendszer ben garantálva van a nyugdíjak értékállósága, törvény írja elő az évenkénti nyugdíjemelés mértékét, ez a törvény nem terjed ki az öregségi nyugdíjminimum értékének az őrzésére.
