Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3192 visszaélés ezen a területen, ho gy találkoznak ilyen információkkal, és a takarékosság okán, hogy nem akarják rossz helyre kiadni ezt a pénzt, csökkentették a normatívát. Az én álláspontom az, hogy ha visszaélések vannak, akkor az ellenőrzést kell erősíteni, akkor olyan szolgálatnak egyá ltalán nem kell normatívát biztosítani, amelyik nem működik, vagy nem a cél szerint használja föl a kereteket, de nem kell őmiattuk büntetni a többi szolgálatot. Nyilván tudják képviselőtársaim, hogy a támogató szolgálat az a típusú segítségnyújtás, amit a fogyatékostörvény vezetett be a fogyatékos emberek életfeltételeinek, életkörülményeinek ilyen szolgáltatás útján történő javítására, segítésére. Elsősorban szállításról van szó; ahhoz, hogy akár munkába, akár iskolába, akár orvoshoz vagy ügyeket intézni el tudjanak jutni, szükséges az ő életminőségüket jelentősen javító szolgáltatás, hogy ezt el tudják normális áron érni. Ráadásul tudniuk kell képviselőtársaimnak, hogy rendeleti úton azért egészen komolyan beszabályozott, hogy hogyan is kell fölhasználni ezt a 10 millió forintot, ami tehát az idei keret volt. Ebből a pénzből legalább négy főfoglalkozású munkatársat kell alkalmazni, legalább egy darab személygépkocsit kell biztosítani, amit állandóan üzemben kell tudni tartani. Nem olyan nagyon sok ez a pén z, ránézésre sem. Még egyszer mondom, magam is tudom, hogy vannak visszaélések, híre van olyan támogató szolgálatnak, amelyik országos hatáskörrel tíz darab ilyen szolgálat után formál igényt a normatívára, miközben összesen van két gépkocsija. Még egyszer mondom, azt gondolom, nem az a megoldás, hogy a normatívát csökkentjük, hanem az, hogy komolyan vesszük az ellenőrzést. Sajnos ebben a kérdésben nem sikerült elmozdulni, tehát marad az a drasztikus normatívacsökkentés, ami megjelent a költségvetésben, ami közel van a 10 százalékhoz. Az egyik javaslatom a szociális étkeztetés normatívájának a megemelésére irányult. Itt nem láttam reményt rá, hogy a 2005ös színvonalra vissza lehet állítani ezt a normatívát. Itt 2006ra 70 800 forint az előirányzat, miközben 2005ben 75 600 forint volt. Ennek a normatívának az a legnagyobb baja, hogy nagyon sok embert érint. Ezért ennek néhány ezer, néhány száz forintos emelése is meglehetősen tekintélyes összegre rúg, hiszen itt több mint 90 ezer emberrel kellett számolnunk akkor, amikor a vonatkozó adatokat becsülgettük. Külön részletesen szólni szeretnék a bentlakásos intézmények problémájáról, ami tapasztalataim szerint változatlanul nem jutott nyugvópontra - éppen hétfőn volt egy demonstráció ezzel kapcsolatban , ezért t alán jó, ha újból tisztázzuk azokat a körülményeket, amelyekben egyetértünk, és megpróbáljuk körülrajzolni a vitapontokat. A szociális tárcának valóban volt egy olyan, a szociális törvényt érintő módosítási szándéka, hogy differenciálja a normatívát. Ha a differenciálás alapja a gondozási szükséglet, a gondozási igény, akkor én ezzel a szándékkal a magam részéről teljes mértékben egyetértek. Ugyanis szerintem sem helyes, hogy ugyanakkora normatívával támogatja például az idősbentlakást a szabályozás azoknak az idős embereknek az esetében, akik teljesen önellátóak, egészségesek, csak beköltöztek egy idősotthonba, mint mondjuk, azoknak az idős embereknek, akik már ágyhoz kötötten élnek, urambocsá! akár demensek, és 24 órás ápolásra, gondoskodásra, pelenkázásra szorulnak. Egyszerűen a két normatíva közé igazságtalanság egyenlőségjelet tenni, következésképp én magam, szeretném hangsúlyosan leszögezni, egyetértek a differenciálás gondolatával. Csakhogy a szociális tárcának sajnos ezt a gondolatmenetet, az ilyen ta rtalmú differenciálást nem sikerült törvénymódosítás formájában előkészíteni és beterjeszteni, többek között azért, mert az érintett intézmények már akkor tiltakoztak és megmozdultak, ehelyett megkaptunk egy differenciálást a költségvetésben, nem egészen i lyen szempontok mentén. Ugyanis a gondozási igény mérésével kapcsolatban nem történt előrelépés, illetve ebből a széles körből, ami tényleg nagyon sok embert érint - és itt is jó, ha számokat kapcsolok mellé , most az átlagos gondozási igényű bentlakásos férőhelyek száma 42 ezer, míg a fokozott gondoskodást igénylő 30 ezer. A fokozott gondoskodást igénylőben kapnak helyet a fogyatékossággal élő emberek, a pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek, és egy kis, szűk réteg a demensek, akiknek a fokozott ápolás i igényét senki nem vonja kétségbe.
