Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
3191 ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A részletes vitánál tartunk, ezért én elsősorban azokról a módosító indítványokról szeretnék beszélni, amiket magam nyújtottam be a költségvetéshez; ezek többsége természetesen a szociális normatívákat érinti. Az általános vitában is elég részletesen szóltam erről a problémáról, hasonlóképpen, mint ahogy megtették a mai napon ellenzéki képviselők is: kora délután Soltész Miklóstól hallhattunk egy nagyon kemény ellenzéki beszédet erről a kérdésről. Őszintén sajnálom, hogy akkor a tévéidős korlát miatt nem volt rá lehetőségem, hogy szót kérjek, és vitatkozzak vele, m ert bánt, hogy érzéketlennek és ismételten érzéketlennek minősítette, titulálta a kormánypárti oldal képviselőit, miközben pontosan tudja a képviselő úr, hogy milyen komoly próbálkozások, harcok folynak azért, hogy ezeken a normatívákon változtatni lehesse n, és azt kell mondanom, hogy némiképp sikerrel. Szeretném azonban sorra venni ezeket a normatívákat, onnan indulva, hogy én mire tettem javaslatot, mit szerettem volna elérni. A majdnem egy tucatnyi módosító indítványom zöme tehát a szociá lis normatívákat érintette. Az ajánlás 1604. pontjában találják azt a javaslatomat, képviselőtársaim, amit a fogyatékosok nappali intézményi ellátásának normatívájához megfogalmaztam, azzal az igénnyel, hogy álljon vissza legalább a 2005ös szintre ez a no rmatíva. Ez a normatíva 418 ezer forintra csökkent volna 465 ezerről. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan kérdés, amiben tapasztalat van, időnként sikerül konszenzust teremteni a parlamentben, hogyha fogyatékosügyről van szó. Őszintén örülök neki, hogy a kormá nnyal is sikerült ebben a kérdésben most megállapodásra jutnunk, és annak a többek által már emlegetett 5,5 milliárdos csomagnak az egyik eleme éppen ez, tehát hogy a fogyatékos személyek nappali intézményi ellátása, normatívája visszahelyeződik a 2005ös szintre. Természetesen megszólalhatnának ellenzéki képviselőtársaim, és mondhatnák, hogy de hát, ha kevés is az infláció, mégiscsak van, ez is reálértékcsökkenést jelent. (Tóth István: Gázáremelés!) Ez kétségtelen, de azt gondolom, hogy ezt az eredményt j ó, hogy el lehetett érni, és remény van rá, hogy az intézmények ezen a szinten ki tudják gazdálkodni a folyamatos működést. Én magam javaslatot fogalmaztam meg az utcai szociális munka normatívájának megemelésére, ugyanis nagyon fontosnak tartom ezt a terü letét a szociális munkának. Hogyha érdemben változtatni akarunk azon a városképen, amivel szembetaláljuk magunkat, különösen telente, hogy hajléktalanok pokrócba és koszos paplanba burkolózva ott fekszenek az aluljárókban, azt gondolom, hogy ezt az érdemi szociális munkát kellene javítani; ezen a helyzeten nem rendőri intézkedésekkel és nem tiltással kell változtatni, mint ahogy tette ezt néhány nagyváros polgármestere. Eszembe jut Kaposvár, ahol egy évvel ezelőtt megszületett a koldustiltó rendelet, de saj nos ilyen gyakorlatot folytat Szeged is. Azt gondolom, hogy hathatós, érdemi, gyakorlati segítségnyújtással lehet ezeken a körülményeken változtatni, és ehhez az utcai szociális munka fejlesztésére és nem sorvasztására van szükség. Ez a normatíva 2005ben 6 millió 300 ezer forint volt, 2006ban sajnos 5 millió 750 ezer forint lesz, most már mondhatom így, mert sajnos ez a tétel nem került bele abba a csomagba, amiben végül is meg tudtunk állapodni kormánypárti oldalon, szemben az én 6 milliós javaslatommal, ami valamit korrigált volna ezen a csökkenésen. Külön szeretnék szólni a támogató szolgálatok problémájáról. Ez a normatíva a többihez képest relatíve magas, mert 10 millió 200 ezer forint volt ez az ellátás 2005ben, most a kormány, illetve a szociális t árca 8 millió 722 ezerre csökkenti. (17.30) El kell mondanom önöknek, hogy nagyon hosszú és nagyon mélyreható vitákat folytattunk, amikor ennek az alakulását tárgyaltuk. A tárca elsősorban azzal érvelt, hogy viszonylag sok a
