Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. NÉMETH IMRE (MSZP):
3174 Épp ezért nagyon fontos az, hogy ezt a mintegy 400 milliárd forintos agrár- és vidékfejlesztési támogatást mire kívánjuk elkölteni. Úgy gondolom, a korm ány szándékai egyértelműen kifejeződnek a költségvetési számokból. Láthatjuk azt, hogy évről évre relatíve kevesebbet költünk a bürokráciára, az intézményrendszerre, s egyre többet igyekszünk mozgósítani a termelők közvetlen támogatására, amelyhez normatív alapon hozzá tudnak jutni, így az igazságosság elve egyre jobban érvényesül az agrárköltségvetésen belül. (16.00) Az arányokról már szóltam. A 2002es egyharmados intézményi finanszírozás aránya egyötödre változott. A következő évben is még nominálisan i s jelentős megtakarításokat kíván elérni a kormány ezen a területen. Nem kis feszültségek vannak, elsősorban az európai uniós követelmények teljesítése vonatkozásában; meg vagyok róla győződve, hogy itt bizonyos finomításokra is szükség lesz az elkövetkeze ndő időben, hisz nekünk, a kormányzatnak elsősorban az a célunk, hogy azokat a forrásokat, amelyek az európai uniós alapban rendelkezésre állnak, úgy tudjuk a termelőkhöz eljuttatni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen ebből visszafizetni, maradhasson a zs ebükben. Bizony, ez a meglehetősen bonyolult rendszer, amit az Európai Unió a közös agrárpolitika keretében működtet, elég sok hozzáértő embert követel annak érdekében, hogy ezt a követelményt ki tudjuk elégíteni. Éppen ezért állok értetlenül az ellenzéki képviselőtársaim különböző indítványai előtt. Elsősorban itt a Nemzeti Földalap intézménye az, amit teljes mértékben el akarnak lehetetleníteni. Ha összeadom azt a 26 darab módosító indítványt, amelyet önök ehhez a fejezethez benyújtottak, akkor ez azt jel enti, hogy a Földalap teljes költségvetését elvonnák más célra, magyarul: megszüntetnék ennek a működését. Nyilvánvalóan akkor föl kell tennem a kérdést, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi lesz a “földért életjáradék” programban, amelynek keretében immár a negyedik pályázat lesz meghirdetve. Most is több mint 30 ezer vidéken élő, anyagilag rászoruló, csaknem 70 év fölötti ember teszi ki ennek a sokaságnak a nagy részét, akik mintegy 30 ezer forint havonkénti életjáradékot kapnak azért az átlagosan kéthárom hektár területért, amit átengednek a Nemzeti Földalapnak annak érdekében, hogy ezt a birtokrendezésre tudja felhasználni. De ha mást nem említek, csak azt a másfél millió hektár szántót, rétet és erdőterületet, amelyet végre rendezett körülmények között e gy egységes nyilvántartásba tudott ez a szervezet venni, akkor is érthetetlen az, hogy miért akarják megszüntetni ennek a működését. Ugyanúgy értetlenül állok a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium előirányzatmegtakarításon túli elvonásaival s zemben, amely már meggyőződésem szerint a működőképesség rovására megy, és ez az uniós megfelelést is nagymértékben akadályozná. Szintén több módosító indítvány született a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, a kifizető ügynökség költségveté se vonatkozásában; 500 millió forintos nagyságrendben kívánják ennek a szervezetnek a működését ellehetetleníteni. Meg vagyok róla győződve, hogy a mostani létszámhoz képest is inkább létszámnövelésre lenne szükség, éppen azért, hogy minden támogatást időb en megfelelő, precíz elszámolással tudjunk részben a gazdálkodókhoz eljuttatni, részben pedig az Európai Uniónak megfelelni. Úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy több feszültség is van ebben a költségvetésben, hisz az európai uniós kifizetések nagymé rtékben determinálják azt, hogy milyen jogcímekre lehet ezt a forrást odaadni. Nekem hiányérzetem van, be kell hogy valljam, a közösségi szervezetek fejlesztése tekintetében; azt szeretném, hogy a tészek, a termelői csoportok, a beszerzőértékesítő szövetk ezetek több támogatást kapjanak, meg vagyok győződve arról, hogy a piacnyitás következtében az árucsereforgalom arányának növekedése a piaci kihívások tekintetében óriási megpróbáltatás a magyar termelők számára. Ennek csak egyféleképpen tudunk megfelelni : úgy, hogy a piaci rendszereinket korszerűsítjük, fejlesztjük. Ezért különféle logisztikai rendszerek kiépítésére van
