Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - JÜTTNER CSABA (SZDSZ):
3112 rendszer működéséről véleményt nyilvánít , akkor meg kellene néznie, hogy az a ’90 óta elindított és ma működő rendszer mennyire hatékony, mennyire költséghatékony, és nem elsősorban a normatív finanszírozás alacsony mértékét kellene elsődleges okaként tulajdonítani annak, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek nagyobb mozgástérrel a jelenleginél. Ha megnéznénk azt, hogy az ellátott feladatokhoz igazítotte az az állami támogatás, amelyet a költségvetés biztosít, akkor mind a két oldalon ülők meggyőződhetnének arról, hogy sok esetben már nem a fe ladat nagysága szerinti működés vagy annak indokoltsága a mérce, hanem egyszerűen csak az a - hogyan is fejezzem ki? - szubjektív, érzelmi megközelítés, ami azt mondja, hogy minden jelenleg működő önkormányzatnak meg kell maradnia, minden jelenleg működő v agy működtetett önkormányzati intézménynek meg kell maradnia, függetlenül attól, hogy szükség vane rá, vannake például az iskolákban gyerekek, vagy vannake bölcsődébe járó gyerekek. Én a saját városomban kezdeményeztem, és ezt most is föl tudom vállalni , a városi bölcsőde bezárását. Egy jelentős okunk volt rá: négy városi gyerek jelentkezett a bölcsődébe. Volt persze erre ellenvélemény, hogy mégsem lehet bölcsődét bezárni, mert arra szükség van. Megkérdeztem, és ilyen módon visszakérdezek, itt a Házban i s azoknak ezt a kérdést fölteszem, hogy mondják meg akkor, milyen gyermeklétszám mellett tartanak még indokoltnak, mondjuk, iskolaműködést, óvodaműködést vagy bölcsődeműködést. Mondják ki: egy gyereknél is, két gyereknél is, tíznél, ötvennél? Azt hiszem, h ogy ezeket az alapvető kérdéseket - mi elég sokszor elmondjuk, és elég régen mondjuk , hogy a kialakult önkormányzati rendszer mennyire hatékony, és mondjuk, az intézményi hálózat, amelyet az önkormányzatok működtetnek, mennyire hatékony, és mennyire szol gálja a jövőnket, tisztáznunk kellene. Itt szoktuk elmondani a liberálisok álláspontját, hogy véleményünk szerint ezeket a rendszereket újra kellene gondolni. Az újragondoláshoz viszont ellenzéki és kormányoldali egyetértésre van szükség, mert ezeket az át alakításokat csak kétharmados törvénnyel lehet meghozni. Mi ezt továbbra is fönntartjuk, nemcsak az önkormányzati rendszerre vonatkozóan, hanem ugyanezt állítjuk a működtetett egészségügyünkkel kapcsolatban is, hogy újra kellene gondolni, és a közigazgatás t is, a központi igazgatást is, mert úgy gondoljuk, hogy ezekben a nagy rendszerekben vannak azok az összegek, amelyeket most több mint 300 képviselő keres a költségvetésben, és a kiadások tartalmazzák azokat a pluszforrásokat, amelyekkel egy másabb, egy j obb költségvetést lehetne elfogadni. Természetesen nekünk, szabad demokratáknak is több olyan kifogásolt területünk van, amelyről azt mondjuk és azt állapítjuk meg, hogy nem jut rá elég pénz. Viszont igazodunk ahhoz, hogy addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér, és azokat a prioritásbeli elsőbbségeket elfogadjuk és elismerjük, amelyek a költségvetésben megvannak. A konkrét módosítócsomagunk oktatásinormatívaemelő részéről szeretnék beszélni. A fontosságát ott emelném ki, hogy amikor például a gazdasági növekedés egyik aktív eszközét, az infrastruktúrafejlesztést már most tapasztaljuk a költségvetésben, akkor szeretnénk felhívni a további lendület megtartásához szükséges, számunkra jelentős feltétel megteremtésének az igényét. Azokon a területeken, ahov á például most autópályák fognak vezetni, hamarosan szembesülünk azzal, hogy az esetleges beruházáshoz tudunke megfelelő számú és megfelelő felkészültségű munkaerőt biztosítani. (11.20) Én itt kiemelném azt, hogy ez azért lesz számunkra hamarosan egy tanu lságos helyzet, mert lehet, hogy szembesülni fogunk azzal, hogy a közlekedési infrastruktúra megléte még automatikusan és egyből nem hozza a gazdasági fellendülést ezekben a térségekben. Ennek az lesz az oka, hogy éveken keresztül, mondjuk, az oktatási ren dszerünkre nem fordítottunk kellő figyelmet. Ennek az lesz az oka, hogy szembesülünk azzal, hogy azok a bizonyos alulfinanszírozottnak tűnő kisiskolák talán nem tudják hozni azt a színvonalat, amire szükségünk lenne; szembesülni fogunk azzal, hogy a szakok tatásunk, a szakképzésünk mennyire rugalmatlan, mennyire nem képes az új igényeknek való
