Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 15 (266. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: - ELNÖK (Harrach Péter): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
3107 Igaz az, államtitkár úr, hogy a címzett és céltámogatások összege 2005ről 2006ra nem növekszik? Igaz az, államtitkár úr, hogy az önök kormánya Mádnak, amely jelentős árvízkárokkal sújtott, a címzett támogatását elutasítják? Igaz az, hogy a sziget vári Zrínyi Miklós Gimnázium és Középiskola címzett támogatási igényét négy éve elutasítják, államtitkár úr? Ugyanazt a költségvetést nézzük, vagy teljesen mást tanulmányozunk? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Nagy Sándor államtitkár úré a szó. DR. NAGY SÁNDOR , a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára : Köszönöm a szót, elnök úr. Sisák képviselő úrnak azt tudom mondani, ha röviden válaszolok, hogy nem igaz. Ha egy kicsit bővebben, akkor azt mondom, hogy egyáltalán nem igaz, amiről beszél. Arról a költségvetési számítási problémáról van részben szó, amit persze a közvélemény jelentős része nem tud, nem ismer, és ön az egy évben rendelkezésre álló új forrást és az úgynevezett tárgyéven túli kötelezettségvállalás forrá sait rendre összekeveri. Ilyen alapon a 2005ös, a 2004es, a 2003as, a 2002es költségvetésig és az idők végezetéig vissza lehet menni, amióta ilyen költségvetés van. Minden évben működik ez a szabály. Ez nem tisztességes dolog, mert vagy minden évben az t a számot hasonlítjuk össze, amelyről döntést hozhatnak a regionális és megyei fejlesztési tanácsok, és ebben benne van az éven túli kötelezettségvállalás törvény által szabályozott mértéke, vagy pedig minden számsort visszamenőleg tíz évre nettó módon pr óbálunk bemutatni. Ugyanaz a végeredmény a növekményeket tekintve természetesen. Tehát azt tudom mondani, hogy nem igaz. Egyébként pedig a címzett és céltámogatásra azt tudom mondani, hogy számos olyan település van Magyarországon, amelynek sokadik éve a g imnáziumra, az iskolára, a csatornára, az ilyenolyan intézményre vonatkozó szándékai nem tudtak teljesülni, ahogy az előző ciklusokban is volt. Soha nem volt annyi forrása a költségvetésnek, hogy ezt ki tudja elégíteni. Miért lenne ez most másként? Melles leg nagyon megnyugodtam néhány hozzászólás kapcsán, mert ha az a fő probléma, hogy valaki Budapesten lakik, és akkor nem tudja, hogy mi van vidéken, akkor azt tudom mondani Martonosi képviselő úrnak is, Lasztovicza Jenőnek pedig kiváltképp, aki még azt is kétségbe vonja, hogy egyáltalán Magyarországon él az ember, hogy ha valaki ettől nem ismeri az országot, a vidéket, akkor az nagyon nagy baj. Én nem tartozom közéjük, higgyék el! (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : A szabályok ütköznek, most ismét egy kormánytagnak kell megadni a szót. Dióssy Gábor államtitkár úr! DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Arra szeretném ösztönözni Sisák képviselő urat is és másokat is, akik a ren delkezésre álló helyi források szűkösségéről beszélnek, hogy nézzenek egy kicsit annak is utána, hogy milyen pályázati lehetőségek voltak, és milyen pályázati lehetőséggel, európai uniós forrásokkal éltek azok a helyi önkormányzatok és szervezetek, amelyek erre nyitottak voltak, sikeresek voltak, amelyek ügyesek voltak és tudtak pályázni. Ma már európai uniós tagok vagyunk, és megint csak arra ösztönözném önöket, hogy ne mindig csak abban gondolkozzunk, hogy az államtól mennyi pénzt tudunk erre meg erre a c élra elkölteni. Természetesen most a költségvetés vitájáról van szó, de azt gondolom, sőt tudom, hogy az állami költségvetés vitájához tartoznak az európai uniós alapok is. Nálunk a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot is ugyanígy érintik ezek az európa i uniós alapok. Tehát ezzel is kellene foglalkozni, ennek is meg kéne nézni a hozadékát. Úgy látom, hogy nagyon jó irányba megyünk ezeknek az alapoknak, ezeknek a plusz bevonható pénzeknek a felhasználásával.
