Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3043 Mécs Imréé a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Egyszerű címe ellenére ennek a törvényjavaslatnak nagyon mély az átgondolnivaló területe, hiszen arról van szó, hogy az egész világot megrengető új technológia következményeivel most már számolni kell a közlevéltáraknak a területén is, ahogy az élet számos más területén is, hiszen eparlamentről, eközigazgatásról beszélünk, egovernmentről, so rolhatjuk végig ezeket; ez most elérte a levéltárakat, ahova lecsapódnak ezek az anyagok. (0.30) Számos fogalmat kell megváltoztatni, találomra, például a sokszorosítás fogalmát. Régen világos volt, a nyomdában kinyomtatták, 5010010002000100 000 példán yban, az a könyv, a könyvtárakba kerül. A könyvtáraknak is kell gyűjteniük, van gyűjtőfeladatuk, kötelespéldánykönyvtárak vannak és így tovább. De ha csak ennél a példánál maradok, valamennyi nyomda ma már Magyarországon elektronikus formában tárolja az i nformációkat. Már tíz évvel ezelőtt javaslatot tettem arra, hogy be kellene gyűjteni a nyomdáktól az ott lévő anyagot, akkor még filmek formájában volt meg és digitalizált eszközök formájában, hiszen hihetetlenül nagy értéket képviselnek. Egy többszörösen lektorált, megszerkesztett munkának a végső síkját látjuk, amelyből már nyomtatvány készül. Ezeket jelenleg kidobják, még mindig nincs meg a gyűjtésük. Tehát szinte minden megjelenik a modern társadalomban elektronikus digitális formában különböző hordozók on. Igazán nem lehet pontosan a régi definíciókat használni. A törvényjavaslat is ír arról, hogy a könyvtár vagy a levéltár most már nem helyiség, nem egy tár, hanem elektronikus információk helye is. Lehet, hogy ezek nem is egy helyen vannak, például el v annak az internet mentén szórva különböző helyekre. Tehát hihetetlenül megváltoztak a feladatok, és megváltozott az ezzel kapcsolatos felelősség. A papír mellett, a rajzok mellett, a pergamen mellett mást is kell tárolni, elektronikus információkat, és eze knek a nondestruktív tárolásáról kell gondoskodni, ami még igazán nincs megoldva. Most be kell vezetnünk minden helyen azt, hogy elektronikus formában tároljuk az iratokat. Egyébként nagyon helyes, hogy megkísérli a törvé nyjavaslat az alapvető levéltári fogalmakat kiegészíteni a modern világra. Ezen lehetne vitatkozni, nyilván szakmailag nagyon meggondolták, hogy az iratot hogyan jellemezték, az irattári anyagot vagy magát az irattárat, de ezeket végre használatba kell ven nünk, és a használat folyamán fog kiderülni, hogy milyen problémák merülnek fel. Mert információelméleti szempontból adatbázisrendszerekké válnak a levéltárak. A levéltárakban van egy hagyományos papíralapú levéltár, de például ez is egy PCn készült, ahol elektronikus formában áll rendelkezésre az anyag, utána kinyomtatják, mert még hozzászoktunk a régi formátumhoz, és nincs még igazán jól olvasható display, vagy kicsi. Elképzelhető lenne, hogy ilyen papírvékonyságú display lenne, azon tudnánk megnézni. En nek következtében ezek együtt jelennek meg, és ebben az átmeneti korban a levéltáraknak is meg a könyvtáraknak is, meg magának az egész államigazgatásnak és az életnek így kell foglalkozni ezzel. Nem könnyű ez a feladat. Ez a törvényjavaslat az alapokat fe kteti le. Elképzelem magam egy irattárvezető helyében, hogy most milyen számítógépeket rendeljek, meg milyen tárolóegységet rendszeresítsek, hiszen a tároló médium formátuma adott esetben évtizedekre kellene hogy jó legyen. Hogy egy másik bizottsági munkáb ól való problémát mondjak, a III/IIIas a ’70es években az anyagait és a kartonjait felvette számítógépre. Olyan formátumban rögzítették, amit ma már nem lehet lejátszani, mert olyan régi, szovjet típusú számítógépek már nincsenek. De ha csak a ’80as éve k elejének nagyobb flopijait vesszük, ma már azok sem játszhatók le, a 8 colos flopik sehol. Tehát rendkívül sok feladat lesz, amire felhatalmazást kapnak a miniszterek, hogy ezeket kellő szakmai háttérrel rendezzék. Ez az igazán nagy jelentősége ennek a t örvényjavaslatnak, hogy törvényes felhatalmazást kapnak a felelős személyek arra, hogy ezt a kérdést rendezzék, és
