Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 14 (265. szám) - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
3044 folyamatosan karbantartsák. Hiszen nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, de a jelen lévő információkat el kell tárolnunk a jövő számára. A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Pető Ivánnak adom meg a szót. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Sok érdemi kérdésben feltehetően, ha nem ebben az időpontban tárgyalnánk ezt az ügyet, talán érdemes lenne részletesebb vitába is belemenni. Én azt az álláspontot képviselem, hogy szerencsére lokális feladatokat céloz meg ez a törvényjavaslat, és nem a levéltárügy egészének rendezésére törekszik. Ma, úgy vélem, nincs olyan állapotban a magyar közigazgatás, a területi önkormányzati rendszer, hogy el lehetne szerencsésen dönteni, hogy a levéltárügyet hogyan kell területi értelemben vagy önkormányzati kontra állami levéltári értelemben differenciálni. A magya r levéltárügy ma alapjában véve arra a struktúrára épül, amely a totálisan államosított rendszerben alakult ki, a területi levéltárak, amelyek formálisan önkormányzati levéltárak, számos olyan iratot őriznek, amelyeknek nincs közük az önkormányzatokhoz, ha nem például az önkormányzatok területén működő egykori szövetkezetek és állami vállalatok iratai is ezekbe a területi levéltárakba kerülnek. Nem szeretnék ebbe a kérdésbe belemenni, szerencsére ez a törvényjavaslat nem célozza meg ennek az ügynek a rendezé sét. Két ügy kezelését célozza meg, és abban talán van valami, amit elsősorban Lezsák képviselő úr hangoztatott, hogy kérdéses, hogy az anyagi feltételek mennyire állnak rendelkezésre a megcélzott területek működtetésére, de teoretikus értelemben két terül eten kíván, ha tetszik, rendet teremteni ez a javaslat. Az egyik a modern elektronikus adathordozók levéltári fogalomrendszerbe és levéltári rendszerbe való beépítése, a másik pedig az iratkezelés szakmai irányításának kérdése. Ami az elsőt illeti, termész etesen - hogy is mondjam - az az aktuálisabb ügy. Ebben a pillanatban, azt hiszem, egyedül én vagyok itt a Házban, aki levéltárosként tevékenykedett. Amikor levéltáros voltam a '70es évek elején, akkor a levéltári szakma egy tekintélyes vezetője megpróbál t terminológiai szótárt készíteni a levéltárügy számára. Akkor még abból indult ki, hogy irat az, vagy levéltári anyag az, ami írásban van, ez a központi feltételezés. Minden egyéb dolgot ehhez próbált igazítani. A kiinduló helyzet természetesen a kézzel í rott irat, hiszen egészen a XIX. század végéig alapjában véve kézzel írtak az emberek. Géppel csak később írtak, most a nyomtatást nem nézzük, hiszen az nem levéltári anyag alapjában véve. Ez az egykori, nagy tekintélyű kollégám a múlt évszázad '60as évei nek végén kialakult helyzetet úgy próbálta leírni, hogy vannak füllel olvasható iratok is, gondolva arra, hogy akkor már hangfelvételek is kerültek a levéltárakba. A mai helyzet, mint arról az imént Mécs Imre képviselőtársam beszélt, alapvetően más. Ma a l evéltáraknak azzal a problémával kell megbirkózniuk, illetve a közigazgatásnak azzal a problémával kell megbirkózni, hogy vannak olyan iratjellegű vagy hagyományosan iratjellegűnek tekintett információk, amelyek kinyomtatva soha nem jelennek már meg, csak elektronikus formában léteznek. Ezeken az információrendszereken keresztül egyre több információ keletkezik. Mint a törvényjavaslat figyelmes olvasója számára kitűnik, a javaslat arról próbál gondoskodni, hogy ne legyen, szűnjön meg az az előírás, hogy csa k fizikai értelemben kézzelfogható anyagot tekintenek az eddigi gyakorlat szerint levéltári anyagnak, elektronikus formában is el lehessen juttatni a levéltárakba az elektronikus úton keletkezett információkat, aminek természetesen befogadó feltétele az, h ogy ezek az információk a levéltárakban hozzáférhetőek legyenek. (0.40)
