Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (Harrach Péter): - POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz):
2876 legyen - támogassuk, ehhez képest, ne szépítsük, a kormányzati aktuális napi cselekvések nem illeszkednek bele ebbe a sorba. (15.20) Gondolom, ön előtt is ismert, hogy a Gazdasági Minisztérium a Széchenyikártya hitelkonstrukciójának megszüntetését szeretné elérni, illetve fokozatos leépítését. Ez azért is fájdalmas, hiszen tudjuk, hogy 177 milliárd forintot vett igénybe majdnem 42 ezer kártyabirtokos, ami 42 ezer vállalkozót, 42 ezer munkavállalót jelent, ehhez képest tudjuk, hogy multinacionális cégeknek a támogatására jelentős összegeket költünk el, az utóbbi három évben ez a kormányzat 35 milliárd forintot költött el. Ez a ka mattámogatás - írd és mondd - 3 milliárd forint, annyit kell a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak biztosítani ahhoz, hogy 177 milliárd forinthoz jussanak a kis- és középvállalkozások, 42 ezer vállalkozás, ezzel szemben 12 nagy cégnek adunk 35 milliár d kedvezményt. Nagyon fontos, hogy ezzel hangsúlyozzam, nem haszontalanok ezek a befektetések, és igenis, szükséges a nagy multinacionális cégek kedvére tenni, hiszen bizonyos esetekben a beszállítói hálózat lehetőséget kínál majd a helyi vállalkozásoknak, hogy bekapcsolódjanak a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe. Viszont az aránytalanság kapcsán azt kell hogy mondjam, hogy úgy látom, elég szűkkeblű a kormányzat, és ezt kéne megszüntetni, hiszen 3 milliárd forintot sajnál erre a célra, közben pedig bőkezű más vállalkozókkal, külföldi vállalkozókkal szemben. Ugyanerre példa, hogy tudjuk, hogy a száz legnagyobb hazai cég durván - és hogy megint egy arányt mondjunk, hogy lássuk, miért fontos a kis- és középvállalkozások támogatása - mindössze az összes foglalk oztatott 16 százalékát, azaz 353 ezer embert foglalkoztat, a múlt évben ők is sajnos háromezer fővel kevesebb munkavállalót alkalmaztak. De hogy mégis lássuk ezt összefüggésében, tudjuk, hogy majdnem 3,5 millió foglalkoztatott van, tehát látjuk, hogy ez a száz legnagyobb vállalat foglalkoztatja csak az embereknek a 1015 százalékát, viszont Magyarországon az összes vállalkozás nyereségének több mint felét ők birtokolják. Ez megint arra mutat, hogy lássuk be, hogy bizony a kormányzatnak az önfoglalkoztatókra , egyéni vállalkozókra, kisvállalkozásokra, középvállalkozásokra figyelmet kell fordítania, megfelelő módon kell támogatni őket. Ebben az anyagban amúgy számos helyen benne van, hogy például a Széchenyiprogram keretében támogatásokra, beruházástámogatásra , ösztönzésre 4 ezer szerződésre 30 ezer munkahelyet hoznak létre, és összesen 30 milliárd forintot költünk rá. Tehát ilyen értelemben vannak jó törekvések és vannak jó példák is a kormányzat tevékenységében, de én erre hívnám fel a figyelmet, hogy igenis , az egyik legfontosabb kitörési pontunk lehet az, hogy támogassuk ezeket a magyar vállalkozásokat, támogassuk a kis- és középvállalkozásainkat, és ne legyünk szűkkeblűek velük. Természetesen kellenek a nagyvállalkozók is, hiszen nem lehetünk tőkeellenesek , a helyes gazdaságpolitikai célkitűzésekben ugyanúgy szükség van a nagyvállalkozásokra, a kisvállalkozásokra és a középvállalkozásokra. Tehát erre a harmóniára kell törekedni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és kérem a kormány zatot, hogy itt tegyen meg minden olyan lépést, amire az eszközrendszer lehetőséget kínál. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Pogácsás Tiboré a szó. POGÁCSÁS TIBOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlé s! Tisztelt Miniszter Úr! A foglalkoztatás helyzetéről, a foglalkoztatás bővítéséről szóló jelentés mint cím, azt gondolom, a felületes szemlélődőt könnyen megtéveszthetné, és azt gondolhatná, hogy maga a foglalkoztatáspolitika mint
