Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. RÁKOS TIBOR (Fidesz):
2875 A második rész egy szakpolitikai lehetőséget, eszköztárat sorol föl, megmutatja azt, hogy a kormányzat eddig milyen intézkedéseket tett, illetve a jövőben milyen intézkedéseket kíván tenni. A harmadik rész pedig igyekszik a kormányzati intézkedések fényében a megteendő lépéseket, a későbbi cselekvési programot elővezetni, illetve elénk tárni, hogy mit képzel a jövőről, és hogyan kíván cselekedni. Számtalan vita tüzében volt a foglalkoz tatás létszáma, illetve a munkanélküliek száma. Azt gondolom, ez az anyag kellő mélységében tárja elénk azokat az összefüggésrendszereket, amelyekből nagyon hasznos tudásra tettünk szert. Ezekből a hibákból, amelyeket az ezt megelőző kormányzat és a mostan i kormányzat is elkövetett, illetve elkövethetett, tanulni kell, és a rendszerváltást követően a mindenkori kormányzatok hibáiból tanulnunk kell, azokból a következtetésekből a jövőre igyekezzünk egy cselekvési programot kitalálni. Én egyetértek a miniszte r úrral abban, hogy célszerű lenne ezeket a célokat közösen megfogalmazni, ezeket a célokat rögzíteni, törekedni egy minimális közös elképzelésre, ami mentén viszont együttműködve megpróbálnánk cselekedni. Miért gondolom ezt? Azért, hiszen jól látható, ebb ől az anyagból is látszódik, hogy számtalan alkalommal vannak olyan intézkedések, amelyek esetleg pillanatnyi tüneti megoldásokat mutatnak, részeredményeket hoznak; tekinthetjük egyegy politikai petárdának, amelynek az íve gyönyörű szépen fölmegy, megvilá gít minket, azután elmúlik, itt maradunk magunkban, és láthatjuk, hogy nem számíthatunk másra, csak magunkra. Abban értek egyet önnel - ezt itt több hozzászóló érintette , hogy bizony egy jó foglalkoztatáspolitikához jó gazdaságpolitika kell, hiszen ha jó gazdaságpolitikát folytat a kormányzat, akkor számos dologra választ tud adni. Azt gondolom, a rendszerváltást követően az itt ülő emberek megtanulták azt, hogy magukra számíthatnak, a saját cselekvő tudásukra, akaratukra, lehetőségeikre, ha azokat korrek ten felmérik, és ebből vállalkozó kedvvel cselekednek magukért, akkor ebből lehet a jövőre nézve pozitív üzenet. Ennek a fényében értékelve a kormányzatnak azon törekvése támogatandó, hogy kiszámítható legyen a különböző szabályozás, viszont több példa mut atja, bár ezt deklarálja a kormányzat, ennek ellenére, lásd például a Startprogramnál, ahol megpróbált bevezetni egy intézkedéssort a fiatalok támogatására, amely jól láthatóan a gazdaság szereplőinek az érzéki küszöbét nem érte el, nem volt inspiráló, ne m volt attraktív, ezért nem mozdultak, nem vették igénybe, hiszen a rendszer bonyolultnak tűnt, utólag igényelhették vissza a kisebb mértékű támogatást számos adminisztrációs eszközzel. Ilyen értelemben helyes volt, hogy felmérték, ez nem volt jó döntés, v áltoztattak rajta. Ilyen értelemben dicsérendő, hogy belátták, sokkal rugalmasabb, könnyebben igényelhető, nem visszatartható támogatások kellenek, hanem egyből olyan, amelyikkel kevesebbet kell fizetni, tehát kevesebb adminisztrációval járó terhet kelljen vállalni. Az anyagból számomra a legfontosabb üzenet az volt, hogy jó gazdaságpolitika kell, ezen túlmenően ezért fontos számomra az - amit itt is leír az anyag , hogy zömében saját magunkra számíthatunk, hiszen a munkahelyek jelentős többségét a magyar vállalkozások, a kis- és középvállalkozások teremtik, töredékszámban a nagyvállalkozások, illetve azt a hiátust is feléri, hogy sajnos a korábbi gazdaságpolitikák nem mindig méltányolták azt, hogy erős magyar gazdasági tulajdon, nagy magyar vállalkozások j öjjenek létre, amelyek erősek, így nem vagyunk kiszolgáltatva, nyilván csak a piaci viszonyoknak, viszont nem vagyunk ennyire erős versenyre kényszerítve, mint ami most van, hogy a multinacionális cégek határozzák meg, és valóban figyelni kell arra, hogy n emzetközi verseny dönti el a globalizált piacon a keresletkínálatot, illetve nyilván a munkaerő keresletkínálatát, és a multinacionális cégek bizony nem mindig veszik figyelembe a nemzeti érdekeket. Ezért nem igazán értem, ha az anyagban többször helyes célként van megfogalmazva, hogy a kis- és középvállalkozások beruházásait, működésüket, adminisztrációjukat - hogy minél kevesebb
