Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - A foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés, valamint a foglalkoztatás helyzetéről és a foglalkoztatás bővítését szolgáló lépésekről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együt... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
2850 Az Európai Unió kormányai ma másként értékelik a foglalkoztatáspolitikát, mint korábban. Egyrészt egyértelműv é vált, hogy a versenyképes gazdaság alapfeltétele a versenyképes munkavállaló, hogy ez a kiművelt emberfő a gazdaság hajtóereje. Másrészt egyértelművé vált, hogy a foglalkoztatáspolitika önmagában nem oldja meg a foglalkoztatás növelésének feladatait. Jól nyomon követhető ez az európai foglalkoztatási stratégia fejlődésében, amely jelenleg már a foglalkoztatáspolitika irányelveit a gazdaságpolitika és más részpolitikák, így a vállalkozásfejlesztés irányelveivel koordináltan jelöli ki. Tisztelt Ház! A jelen tés három területet fog át: a jelenlegi foglalkoztatási helyzetet, az ehhez kapcsolódóan megtett kormányzati lépéseket és a jövőben megteendő lehetséges intézkedéseket. A jelenlegi munkaerőpiaci helyzet értékelése eddig is sok vitát váltott ki. Azt gondol om azonban, hogy vannak olyan sarokpontok, amelyeket egységesen ítélhetünk meg, és ez lehetőséget ad közös stratégia elfogadására is. Magyarország foglalkoztatási helyzete különleges Európában, eltér mind a volt európai uniós tagállamoktól, mind a velünk e gyütt csatlakozott volt szocialista államokétól. Az alacsony foglalkoztatási szinthez, ami az Unió 63 százalékos átlagához képest 57 százalék Magyarországon, viszonylag alacsony, az Európai Unió átlagától másfél százalékkal alacsonyabb, 7,3 százalékos munk anélküliségi ráta kapcsolódik. Ebből következően az Unióban Magyarországon a legalacsonyabb szintű a népesség megjelenése a munkaerőpiacon. A munkavállalási korú lakosság közel 40 százaléka inaktív, nincs kereső tevékenysége, és nem is keres munkát. A népe sség ilyen alacsony aktivitása jelentős hátrányt jelent a gazdasági versenyben, szűk korlátok között tartja az államháztartás bevételeit, miközben növeli terheit, mindenekelőtt a társadalombiztosítási és általában a szociális ellátásokra fordított kiadások at, korlátozza az adóterhek tartós mérséklésének lehetőségét, fokozza a társadalmi kirekesztődés kockázatát. A magyar foglalkoztatáspolitika legnagyobb kihívása az alacsony aktivitás, nem csupán azok vannak tehá t kevesen, akiknek van látható munkájuk, munkahelyük, hanem azok is kevesen vannak, akik aktívan állást keresnek, vagyis akik munkanélküliek. E sajátos helyzet nagyrészt a kilencvenes évekbeli nagy szerkezetátalakulás, a másfél millió munkahely megszűnésén ek következménye. A kilencvenes években munkanélkülivé és inaktívvá válók jelentős részét azóta sem tudtuk visszahozni a munkaerőpiacra. Az időközben végbement változások és különösen a 2000es év után felerősödő második nagy szerkezetátalakulási periódus után jelenlegi gazdaságunk tevékenységi struktúrája, technológiai felszereltsége már alapvetően más képzettségű embereket kíván, a kiesettek jelentős része a korábbi képzettségével vagy képzettség nélkül nem is tud közvetlenül visszalépni a foglalkoztatásb a. (13.00) Az elhelyezkedéséhez szükséges támogatásokat azonban csak akkor kaphatja meg, ha regisztrált munkanélküli, az elhelyezkedéséhez vezető első lépés tehát, hogy álláskeresőként jelenik meg a munkaerőpiacon. Ezért nőhet egyszerre a foglalkoztatás és a munkanélküliség Magyarországon. Az is volt a szándékunk, hogy többen jelenjenek meg a munkaerőpiacon, legyenek láthatóak azok, akik dolgozni szeretnének, mert csak így tudunk segítséget nyújtani számukra. Tisztelt Országgyűlés! A jelentésben több kérdés re kívántunk választ adni. Az első: miért bővül lassan a foglalkoztatottak száma Magyarországon? Azért, mert a munkahelyeket elsősorban a gazdaság teremti, a gazdaságnak pedig sok terhet kellett viselnie. Ki kellett lábalnia egy nagy válságból, fenn kellet t tartania a teljes foglalkoztatás idején kialakult ellátórendszereket, fel kellett és fel kell építenie már másodszor egy új gazdasági szerkezetet, felgyorsult és magas szinten maradt a gazdaság és a termelékenység növekedése. A termelékenységgel együtt f oglalkoztatást is növelni csak nagyon ritka, nagyon kedvező periódusokban lehetséges, amikor azt a világgazdasági tendenciák is támogatják. Azért sem bővül gyorsan a foglalkoztatás Magyarországon, mert nem használtuk ki azt a lendületet, amit a jó világgaz dasági konjunktúra teremtett az ezredfordulón. Így a foglalkoztatás
