Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 9 (264. szám) - Az ülésnap megnyitása - Az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
2804 ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az oktatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése . Önök az előterjesztést T/17965. szá mon, a bizottságok ajánlásait pedig T/17965/2. és 3. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Arató Gergely oktatási államtitkár úrnak, a napirendi pont ismertetésére, 25 perces időkeretben. Parancsoljon, öné a szó, államtitkár úr. ARATÓ GERGELY oktatási min isztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A demokratikus koalíció kormánya hivatalba lépésekor három alapvető célt határozott meg oktatáspolitikájában: az első a versenyképes, felhasználható, korszerű tudás biztosí tása; a második az esélyteremtés, a társadalmi hátrányok oktatáson keresztül való csökkentése; a harmadik pedig az egész életen át tartó tanulás feltételeinek megteremtése. Az volt a célunk, hogy többen tanulhassanak, jobban használható ismereteket szerezh essenek, és hogy a tanuláson keresztül minél több fiatal és felnőtt számára nyíljon meg a sikeres munkaerőpiaci karrier, a sikeres élet lehetősége. 2002 óta számos intézkedést léptettünk életbe ezeknek a céloknak az érdekében: megerősítettük az általános iskola alapozó szakaszát, a közoktatás területén előtérbe került a képességközpontú, felhasználható tudást nyújtó, kompetenciaalapú oktatás, a kétszintű érettségivel visszaállítottuk jogaiba a középiskolát, a szakképzés fejlesztésében szakiskolai fejleszté si program indult, hogy azoknak az iskoláknak nyújtsunk segítséget, amelyek a legnehezebb helyzetben élő tanulókkal foglalkoznak, és ezt a célt szolgálja a felsőoktatás elindult reformja is. Ugyanakkor szembesülnünk kellett azzal, hogy ezek a törekvések és lépések, bár jók, de nem elégségesek. Szembesültünk azzal, hogy számos olyan probléma van az oktatás területén, amelyre a már elkezdett lépések nem nyújtanak megfelelő választ, hogy több területen gyorsításra van szükség, és hogy néhány olyan tabuval is s zembe kell néznünk, ahol változtatásra van szükség azoknak a gyerekeknek az érdekében, akiknek a jövőjét meghatározza az, hogy milyen oktatásban vesznek részt, és hogy egyáltalán részt tudnake venni az oktatásban. Ezek közül az egyik fontos terület a szak képzés területe. Az elmúlt tizenöt évben a szakképzés folyamatosan vesztett tekintélyéből, folyamatosan vesztett egyébként a diáklétszámából is. Folyamatosan vesztett, miközben a szakképző iskolákban kreatív, jó tanári kollektívák vannak, miközben a pedagó gus kollégáim mindent elkövetnek azért, hogy ezekben a szakképző iskolákban a lehető legjobb körülményeket nyújtsák a diákoknak, és miközben világbanki forrásból, hazai forrásból viszonylag sok forrást költöttünk a szakképzés fejlesztésére. Azonban kialaku lt egy alapvető ellentmondás: ma Magyarországon 90 ezer olyan üres munkahely van, amit nem tudnak betölteni a hazai szakképzésből kijövő szakképzett munkaerővel. Ezeket a helyeket uniós csatlakozásunk után egyébként zömmel külföldi munkavállalók foglalják el. Ma százból húsz diák nem fejezi be a középiskolát. Ma az általános iskolai végzettséghez nem jutó diákok jelentős része éppen azokban a válságrégiókban él, ahol a legnagyobb szükség lenne arra, hogy a korszerű szaktudás, a korszerű, szakképzett munkaer ő befektetéseket vonzzon, ahol a legnagyobb szükség lenne arra, hogy újfajta, tudásalapú gazdasági fejlődés indulhasson el. Mert azt tudni kell, képviselőtársaim, hogy ma a szakképzett munkaerő nem egyszerűen csak követője a munkaerőpiaci változásoknak, n em egyszerűen csak arról van szó, hogy a munkaerőpiac igényeihez kell alakítani a szakképzést vagy a szakképzett munkaerőt, erre is szükség van, de ennél többre van szükség, mert ma a szakképzett munkaerő egyben irányítója és vonzója is a befektetéseknek. Azokban a térségekben, azokon a településeken, azokban az országokban van ma munkahely, munkahelyteremtés, azokba az országokba megy a beruházás, ahol rendelkezésre áll megfelelő, szakképzett munkaerő. Ezért a száz lépés program keretében a szakképzés terü letén a legfontosabb célunk az, hogy közelítsük egymáshoz a munka világát és a szakképzés világát, hogy hidakat, összekötő kapcsokat
