Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. NÉMETH IMRE (MSZP):
2765 nyomát sem látni. Ennek oka, mint azt a bevezetőben már említettem, hogy a honi politika nem teremtette meg ennek a szemléletnek a kereteit. Egyszerű en nincs idő a további problémákat felsorolni, amelyeket a jelentés nem jelez vagy éppen csak érint. Mégoly korrekt számadatokkal sem érzékeltethető az oktatás, képzés, kutatás siralmas helyzete, az ágazat intézményi körének jellemzően leépülő állapota, a jövedelemhelyzet permanens reménytelensége, ezen belül a költséghordozóknak a versenytársakénál jóval nagyobb mértéke, áfa, gázolaj, adók, a felvásárló, feldolgozószektor ellenérdekű szerepe, az ágazat érdekképviseletének megoldatlansága, a szakma elörege dése, társadalmi megbecsülésének és jövőképének hiánya. Ha az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről összeállított jelentés valóban meg akar felelni feladatának, hogy segítse az Országgyűlést abban a tevékenységben, hogy, idézem: “megteremtse az agrárfejleszt és kiszámítható és konjunkturális okokból meg nem kérdőjelezhető tartós kereteit, kijelölje a gazdasági és társadalmi célokat, meghatározza az alapvető fejlesztési elveket és a megvalósításhoz szükséges eszközöket, segítse a mezőgazdasági foglalkoztatást, és hozzájáruljon a mezőgazdasági termelők életszínvonaljavításához, jövedelemszerzési lehetőségeinek a társadalmi átlaghoz való közelítéséhez, erősítse a vidék lakosságmegtartó képességét, elősegítse az Európai Unió keretei között a versenyképes gazdálkod ást”, hogy a szükséges összevetéseket meg kell tenni, a mégoly jó szándékú adathalmaz csak akkor tud megfelelni előírt feladatának, ha az ismertetett adatokon túl a velünk azonos piacon fellépő versenytársak hinterlandjával is alkalmas összehasonlítást tes z. Néhányat emelnék ki a szükséges információk közül nem teljes körben, így: támogatások mértéke és köre, nálunk nem szokásos bújtatott támogatások alkalmazása, úgymint biztosítási díjak átvállalása, műtrágya, egyéb anyag felhasználása utáni támogatás s a többi, a gázolajvisszatérítések mértéke, egyéb elvonások mértéke, adók, illetékek, beruházási lehetőségek nagysága, támogatottsága, hitellehetőségek mértéke és díja. Támpontokat adhat az azonos jogszabályi körben realizálható, nemzetek közötti eltérésről például az intervenció gyakorlata, termékpálya elemzése. Végezetül a hazai jelenségek megítéléséhez feltétlenül szükség lenne az utóbbi három esztendő támogatási, konszolidációs és hitelfelvételi adatsorára megyénként és szektorok szerint ahhoz, hogy valód i képet kaphassunk a magyar mezőgazdaság versenykörülményeiről. Csak ezeknek az adatoknak a birtokában lehet a törvényben meghatározott céloknak megfelelni, a magyar mezőgazdaságot versenybe vetni. A valósággal való szembenézés elmaradása esetén maradnak a z ismerős, megszokott jelentések, csökkenés, leépülés, piacvesztés, lemaradás. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, 1010 perces időkeretben, elsőként Németh Imre képviselő úrnak, MSZP. DR. NÉMETH IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Meglehetősen furcsa kép alakult ki bennem a z előző felszólalások kapcsán, és arra sarkall, hogy bizonyos stratégiai kérdések tárgyalásával kezdjem meg a hozzászólásomat. Az ösztönöz erre, hogy azon párt képviselői, akik annak idején a mostani birtokszerkezet kialakításában oroszlánrészt képviseltek , nevezetesen, a kárpótlási törvény megalkotása és a részaránytulajdonkiadás rendszerének kialakításában, most kvázi a 2004es éven kérik számon, hogy mi történik itt, és miért alakul így a földhasználati birtokszerkezet, mint ahogy a kilencvenes években ezt kialakították. Hasonlóképpen furcsa érzéseim voltak akkor, amikor annak a pártnak a képviselői, akik az élelmiszeripar privatizációja kapcsán egyetlen esetben sem tették lehetővé, hogy a mezőgazdasági