Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. NÉMETH IMRE (MSZP):
2766 alapanyagtermelők tulajdont szerezzenek a közepes és a nagyobb élelmiszeripari vállalatokban, azok most furcsállják, hogy ilyen piaci helyzet alakul ki és a termelők kiszolgáltatottak. (21.40) Szeretném elmondani: a Gyurcsánykormány volt az első, amelyik lehetővé tette Magyarországon azt, hogy nagy kapa citású élelmiszerfeldolgozó üzemet mezőgazdasági termelők közössége megvásárolhasson nagyon komoly állami garanciával. Ez a Parmalat csődje kapcsán vált lehetővé. 4 milliárd forintos állami kezességvállalás volt szükséges hozzá, ugyanis az a helyzet, ami 2004ben a tejpiacon kialakult, mélységesen felhívta a figyelmet arra, ha ez irányba nem történnek lépések, akkor minden krízishelyzetben a termelők isszák meg a levét, nem a tejnek, hanem az adott helyzetnek. Ezen előzmények után kénytelen vagyok bizonyos stratégiai kérdésekről szót ejteni, bár egy képviselőtársam beszélt arról, hogy a 2004. év elején létrejött az a Nemzeti Agrárkerekasztal, amelyik kilenc szekcióban feldolgozta az aktuális helyzetet. Sajnos, az ellenzék nem volt partner ebben, kivonult er ről a Nemzeti Agrárkerekasztalról, ennek ellenére a tudományos élet, a szakma jeles képviselői letették az asztalra azt a stratégiai elképzelést, amely mentén tovább kell építkezni. A szándékunk természetesen továbbra is az, hogy az európai uniós csatlakoz ás tapasztalataival párosítva egy középtávú nemzeti agrárstratégia alakuljon ki belőle, de ez hosszú távon akkor lenne igazán megvalósítható, ha ebben bizonyos konszenzus alakulna ki a parlament két oldala között. Elfeledkezünk arról, hogy a 2004es csatla kozási esztendő előtt azért Európában nagyon gyökeres fordulat következett be. Azt megelőzően a ’90es évek elején voltak olyan reformok, amelyek átalakították a támogatási és piaci rendszereket. 2003 júniusában a luxemburgi döntés a korábbi felkészülést g yökeresen megváltoztatta, olyan tekintetben, hogy az a sztenderd rendszer, amire Magyarország készült a támogatások elosztása vonatkozásában - különböző ágazati hatáselemzéseket végeztünk e tekintetben , egyszerűen nem vált reális valósággá, hiszen ha arr a a rendszerre álltunk volna rá, akkor 2005től újra egy gyökeres változást kellett volna végrehajtani. Végül is a kormány úgy döntött, elfogadjuk a területalapú összevont támogatáskifizetést az európai uniós támogatások tekintetében, és természetesen mega lkotjuk azokat a nemzeti borítékokat, amelyekkel némiképp ennek a rendszernek a torzulásait csökkenteni tudjuk. A választás lehetőségét mutatja, hogy a csatlakozó országok közül a tízből kilenc ezt a rendszert alkalmazta, és az egyetlenegy Szlovénia az, am ely a tárgyalások fajlagos mértéke tekintetében a 10 százalékos szabályt tudta választani, hisz ez számára lényegesen előnyösebb volt. A luxemburgi döntés kapcsán hihetetlen változásokra kerül sor, hiszen a termelés ösztönzésére korábban rendelkezésre álló források 70 százalékát folyamatosan átrendezi az Európai Unió, ennek következtében átmeneti időszak következett be a régi tagországokban is, átálltak bizonyos szabad mozgástér következtében olyan kombinált rendszerekre, amelyekből keresik a kiutat, és nag yon sok mértékadó ország itt bizony öthatéves átmeneti periódusokat, fokozatos arányváltási időszakot léptetett életbe. Magyarország is még újabb döntések előtt áll, ezt szeretném elmondani, hiszen ebben az egyszerűsített területalapú támogatási szisztémá ban három év plusz kétszer egy évig maradhatunk, azt követően el kell dönteni, milyen rendszerben kerül kifizetésre az a nem kevés pénz, amely évről évre növekszik. A másik ilyen tényező, amit meg kell említenem, ez a WTOtárgyalások ügye. Bizonyára nem ke rülte el képviselőtársaim figyelmét sem, hogy újabb ajánlásokat fogalmazott meg az Európai Bizottság a dohai forduló lezárása tekintetében. Abban olyan meredek dolgok vannak, hogy az agrárexporttámogatások akár teljes leépítésére is hajlandó az Európai Un ió. A jelenleg fennálló védővámok 50 százalékos leépítését tervezi, legalábbis mint tárgyalási anyag, ezzel megy el a tárgyalóküldöttség. Milyen irányba mutat ez, tisztelt képviselőtársaim? Abba az irányba mutat, hogy a piaci verseny az Európai Közösségen belül az agrárszektorban fokozódik. Azt a nosztalgiára épített agráriumot,
