Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2757 A multifunkcionalitásra történő elmozdulás helyett a hagyományos mezőgazdasági struktúra is megingott 2004ben. A gazdaságok többségét a naptári évben kínzó pénzhiány gyötörte, írja az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása. A pénzügyi kiszámíthatatlanság következtében az egyéni gazdaságok 6,2 százaléka hagyo tt fel a termeléssel év közben - 5. számú táblázat , amely egyes stratégiai alágazatokra nézve aggasztó arányokat öltött. Az abraktakarmányfogyasztó állatokat tartó gazdaságok 25 százaléka kiesett a tesztüzemi rendszerből, mert 2004ben abbahagyta a term elést. A multifunkcionalitás után térjünk át a kedvező ökológiai adottságok kihasználásának vizsgálatára. Sajnos, ezzel kapcsolatban sincs semmi biztató a jelentésben. Az ország adottságainak kedvező termelési diverzifikációval szemben ugyanis a termelés s pektruma egyre szűkül. A két főágazat bruttó kibocsátásának egyre nagyobb mértékű szétválása piaci zavarokat okozott 2004ben. A hatalmas gabonafelesleg ellenére az abrakfogyasztó ágazatok közül a sertéslétszám történelmi mélypontra zuhant. 2004ben az ors zág ténylegesen hasznosított szántóterületének 70 százalékán gabonatermelés folyt, amely arány évről évre nő - 9. táblázat. A 2004ben betakarított 17 millió tonna gabona mellett az abrakfogyasztók állománya számottevően - a sertésállomány 17 százalékkal, a szarvasmarháké mérsékeltebben - csökkent, 8. táblázat. Szintén az ágazati szuplementaritás megbomlását jelzi a szántóföldi zöldségtermelés termőterületének 12 százalékos csökkenése. Vajon mi okozhatja az ágazatok egymásra épülő egyensúlyának visszafordít hatatlan felbomlását? Uniós folyamatról nem lehet szó, hiszen az Európai Unió mezőgazdaságáról éppen a jelentés állapítja meg, hogy a mezőgazdaságban a 2004es évet a növénytermesztés bővülése és az állattenyésztés stabilizációja jellemezte. A jelentés a m agyarországi zavart a földtulajdon és a földhasználat elválásában látja: “Az elmúlt időszakban a tulajdonlással szemben a földhasználat, a tartós bérleti rendszer kialakítása került előtérbe.” 2002ben a földtörvényben a külföldi és városi bérlőknek a föld tulajdonosokkal szemben biztosított elsőbbsége 2004ben már az egész agráriumban éreztette dezorganizációs hatását. 2004ben az a helyzet állt elő, hogy a természetes földtulajdonosokat egyszerűen nem engedték hozzájutni a földtulajdonukhoz. Még az osztatl an közös tulajdonok átadására elkülönített 100 millió forintot is eltérítették. Az egyik MSZPs politikus a bizottsági ülésen effektíve kimondta a kormány alkotmányellenes álláspontját: “…állandóan azt lebegtetik például az ellenzéki képviselőtársaim is ön álló törvénymódosításokkal, hogy igenis a családi gazdálkodó azt csinál ám a földjével, amit akar”. Tehát a kormánypártok szerint egyes tulajdonosok nem élhetnek szabadon a tulajdonjogukkal. Ugyanez a képviselő ugyanott kijelentette: “…engedjük meg a földh öz jutást a társas vállalkozásoknak”. Csak nem a tulajdonformák közötti diszkrimináció korát éljük ismét? A pénzügyi befektetőknek most még csak bérlőként való megjelenése a gazdálkodási formák komplementaritását is megbontotta, és a mezőgazdasági földhasz nálatban 2004ben a gazdasági szervezetek javára következett be változás. Földterületük 34 ezer hektárral nőtt az előző évhez képest - 3. táblázat. Ez a folyamat bontotta meg az ágazatok egyensúlyát, és Magyarországon - az ökológiai adottságokkal ellentétb en - a monokultúrás övezeti gazdálkodás jelei kezdenek kialakulni. Természetesen kitér a jelentés ennek a folyamatnak a vidéki lakosság foglalkoztatására gyakorolt katasztrofális hatására is. Csak 2004ben 10 ezer fővel, 5 százalékkal csökkent az agrárfogl alkoztatottak aránya - 10. táblázat. Ahol az állattenyésztés és a kertészet részaránya csökken, ott ez egy velejáró folyamat. A folyamat katasztrofálisnak való minősítése sajnos nem túlzás, mivel az agrárfoglalkoztatottak tudatos leépítése az országos munk anélküliségi ráta növekedése mellett következett be. Ez a folyamat is a földtörvény 2002. évi módosításának a következménye, hiszen először a földtulajdonuktól, majd a foglalkoztatásból kerülnek kiszorításra a gazdálkodók. A kormány még a rendelkezésére ál ló eszközökkel sem segítette a szerencsétleneket, hiszen a 2004től megadható, egyébként EUforrásból finanszírozott korkedvezményes nyugdíj intézményét mind a mai napig nem vezette be.
