Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - Az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2758 2004ben a kormány a vidék fejlesztése szempontjából egy törté nelmi lehetőséget mulasztott el, ugyanis a közösségi agrárpolitika második pillérét képező vidékfejlesztés forrásait kormány közeli lobbicsoportok érdekében áldozta fel. A mezőgazdasági bizottságban a kormánypártok és az ellenzék között konszenzus alakult ki az agrárkörnyezeti programok lobbicsoportok hatására történt módosítása ellenében, amely módosítás okán az NVT költségvetése drasztikusan lecsökkent. A jelentés is utal az FVM és a kormány felelősségére: “A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, vala mint a környezetvédő társadalmi szervezetek képviselői vitatták, illetve ellenezték az NVTintézkedések pénzügyi eszközeinek csökkentését.” Ezzel mindmáig kihasználatlanok maradtak a vidékfejlesztési lehetőségek, hiszen a támogatási kérelmek 81 százaléka a grárkörnyezeti programokra érkezett - 10. táblázat. A jelentés elején felállított kritériumokra az anyag tárgyilagos választ adott: sem a multifunkcionalitás, sem a kedvező ökológiai adottságok kihasználása, sem a vidék fejlesztése, sem a vidéki lakosság f oglalkoztatásának, életminőségének javítása terén 2004ben nem történt semmi. Sőt, a 2002ben hatalomra került, az agráriumra kívülről beszabadított pénzügyi lobbi kártékony tevékenységének romboló hatása 2004re már a hagyományos mezőgazdaság alapjait is kikezdte. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) (21.00) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Most megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, az SZDSZképviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselőnek. DR. KIS ZOLTÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja rész éről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Jó szokásunkat megtartva minden évben a késő éjszakai órákban összegyűlünk, hogy megváltsuk a világot, és a magyar vidék, magyar mezőgazdaság problémáit elemezve fogadalmat tegyünk, hogy a következő é vtől aztán már másképp lesz, és végre azt az 1997ben megszületett törvényt is figyelembe vesszük, ami az agrárgazdaság fejlesztéséről szól. Ez nem egy olyan törvény, ami azt mondja ki, hogy termelési beszámolókat tartunk, és azok alapján elemezzük, hogy h ány hektár szántó, hány hektár kertészet, hány hektár erdő, hány hektár rét, legelő, illetve ez milyen állatállomány, és ennek az egységében milyen jövedelemviszonyok várhatók, hanem '97ben éppen azzal a célzattal fogadta el az Országgyűlés ezt a törvényt és azt a kötelezettséget, hogy minden évben be kell számolni az agrárgazdaság helyzetéről, hogy ez a beszámoló valami trendet, valami fejlődési utat, valamiféle igazodást jelentsen. Azért ’98tól, mert már azért tudtuk, hogy valamikor 20012002 - akkor mé g úgy tippeltük - környékén európai uniós tagok leszünk. 2004ben ez be is következett, és mivel azt is láttuk, hogy 2000ben, 2001ben az Európai Unióban a KAPreform alapján már bizony komoly irányváltási pozitúrák indultak el, úgy gondoltuk, ehhez igazo dni fogunk, és majd mindig eljön az az idő, amikor kitaláljuk, hogy aktuálisan mi lesz az, amit mi üzemméretben, birtokpolitikában, mezőgazdasági termelésben, vidékfejlesztésben, agrárkörnyezetgazdálkodásban együttesen ki fogunk gondolni. Aztán születtek is erre elképzelések, tervek, sőt 2004ben volt egy politikai kezdeményezés - nem tudom, emlékezneke még rá, tisztelt képviselőtársaim : az Agrárkerekasztal összehívására került sor valamikor tavasszal, februármárcius környékén. Az Agrárkerekasztal külö nböző szekciókban dolgozott is, ennek voltak első pilléres szekciói, és voltak második pilléresek. A kívülállóknak mondom, az első pillér a közvetlen agrártámogatások, a második pillér a vidékfejlesztéshez kapcsolható, de a mezőgazdasággal is összefüggésbe n lévő támogatási rendszerek aránya, felhasználása és az európai uniós források elérhetőségének a rendszere. Működött is ez a bizottság, méghozzá úgy, hogy ebben a tudomány és az érdekképviseletek megfelelő jelenléte is biztosítva volt; a politika inkább m egpróbált a periférián maradni, nehogy politikai vitát csináljunk az agrárügyekből, segítve ezzel a konszenzus kialakításának lehetőségeit.
