Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
2690 meg, hiszen mind a Keleti pályaudvar, mind a Nyugati pályaudvar siralmas helyzetben van. A szolgáltatások színvonalára jellemző, hogy egyre rosszabb, egyre többet késnek a vonatok, mindez egyre drágábban - hogy a vasúti szerelvények állapo táról, annak részleteiről ne is beszéljek. (15.40) Én azt gondolom, hogy ez is egy fontos szempont lenne. Ez a törvényben nem tükröződik, és nem látszik ilyen tekintetben a kibontakozás. Én egyelőre ennyit akartam ez ügyben elmondani, de fogok még szót kér ni, mert nem mondtam el mindent. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra megadom a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak. ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Államtitkár Úr! Ha ön való ban nagy tekintélyű, volt miniszter úrra megfelelő aspektussal tekint, akkor én is respektálom az ön hozzáértését. Kérem, ne kérdőjelezzük meg egymás hozzáértését, hiszen a vitában egyébként jelen lévő két úrral, Szalay úrral és Tóth úrral éppen arról besz éltünk - (Dióssy Gábor Gusztos Péterrel konzultál.) megvárom, amíg befejezik a társalgást , hogy miért is kellene a vasutat privatizálni. Szalay úr azt mondta, hogy ezeket a kérdéseket csak állami pénz bevonásával nem lehet megoldani, tehát jó lenne, ha m egbeszélnék egymással, hogy akarnake privatizációt, vagy sem. A kétpercesemnek nemcsak ez az oka. Az igazi oka az, hogy ne felejtsék el, hogy a vasúti szakmák megbecsülésével… (Dióssy Gábor ismét Gusztos Péterrel konzultál.) Tudom, hogy modortalanság, ami t végzek, de nem akarok a másik szavába vágni, ezért tisztázzuk, hogy ki mit mond. Kicsit kizökkentem, elnézést kérek. A privatizáció mellett a vasúti dolgozók presztízsével, azzal a szakmai presztízzsel, amit 150 év gyakorlat támaszt alá, mi lesz? Mi lesz azokkal a vasúti kedvezményekkel, amiket a vasúti dolgozók eddig élveztek? Hiszen a vasúti dolgozóknál állandóan az a gond, hogy kicsi a fizetésük, viszont több kedvezményt kapnak a gyógyításban, az üdülésben, a közlekedésben. Tisztelt képviselőtársaim, t isztelt államtitkár úr, ezek sincsenek tisztességesen lerendezve ebben a törvényben. Egyedül az van benne, hogy azok a dolgozók, akiket kiszerveznek - nem bocsátanak el, hanem kiszerveznek - más vasutascégekbe, még egy évig használhatják ezeket a kedvezmén yeket. Ez nagyon karcsú egy ilyen törvényben. Itt több tízezer családról van szó. Vajon úgy már lehet ezt a munkát vállalni, az éjjelnappali munkára, az ünnepekre való tekintet nélkül? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Elné zést kérek, az államtitkár úr nem tudott rám figyelni, elnök asszony. (Kikapcsolják mikrofonját.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, az SZDSZből. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt 15 évben, a rendszerváltás óta összesen három olyan év volt, amikor a vasút nyereséges volt: 1994ben, 1995ben és 2002ben. Az összes többi évben csak a veszteséget veszteségre halmozta a MÁV, és ez az elmúlt időszakban fokozód ott. Ebben az évben már több mint 70 milliárd vesztesége várható, a hitelállománya 130 milliárd fölött van, és pár héttel ezelőtt lett leszállítva az alaptőkéje 240 milliárdról 80 milliárdra. Ki az, aki azt meri mondani, hogy ezen az úton menjünk tovább? I tt a legtöbb képviselő ezt mondta (Arnóth Sándor: Ki mondta ezt?) , hogy változatlanul tartsuk meg a személyi állományt, tartsuk meg az eddig kivívott összes vívmányt, tartsuk meg a MÁVot olyan szerkezetben, ahogy van, de azon túlmenően kérjük számon, hogy javítsa a technikai körülményeket, legyen olyan vasút,
