Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - LEZSÁK SÁNDOR (független):
2681 Azonban fölvetődnek azok a kérdések, amelyek et a miniszter úrnak, a vasút, a MÁV vezetőinek is többször föltettünk. Nem aze az eltervezett állami cél, hogy a kísérleti vasúti szárnyvonalak lebontását az érintett gyanútlan önkormányzatokkal mondassák ki, mármint hogy ezeknek a bezárását, működésen k ívül helyezését? Amennyiben pedig valóban jó szándék vezérli a kormányzatot, a MÁV vezetését, miért nem részeltetik az összes önkormányzatot az összes vasúti vagyonban? Vagy a kísérleti részt miért nem a nagyvárosoknál, a jól működő rendszereknél kezdik? V agy a kísérletek miért nem a jobb állagú vasúti pályák, jobb adóerőképességű önkormányzatok területén kezdődnek? A tartósan ellehetetlenült MÁVterületek, vasúti pályák házassága az önhikis önkormányzatokkal nem eleve csőde, két szegény ember találkozása ? Mi lesz a jelenlegi MÁVkézben lévő mellékvonalak sorsa, ha nem kell az önkormányzatoknak? Ha gazdasági befektető nem jelentkezik rá? Ha jelentkezik a vasút programozására, vitelére, azonban busszal, közúton kívánja ellátni ezt a programot? Ebben az eset ben vasútról beszélhetünke? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) “Eltéved - Illyés Gyulával szólva , kinek az út az irány és nem a cél.” Nos, a vasút is egy fontos irány. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Mandur Lászl ó) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lezsák Sándor független képviselő, 10 perces időkeretben. Megadom a szót. Képviselő úr, parancsoljon! LEZSÁK SÁNDOR (független) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Áll amtitkár Úr! Kéthárom hete itt a tisztelt Házban Fónagy képviselő úr javaslatáról vitatkoztunk, és a kedvem erősödött, hiszen ellenzéki, kormánypárti képviselők azonosan nyilatkoztak meg, hogy szükség van egy ilyen vizsgálóbizottság fölállítására, és úgy véltük, hogy alkalmas lesz mindazon kérdések megválaszolására, egyeztetésére, annak a nemzeti minimumnak a megfogalmazására ezen a területen, amelyek már most a vita eddigi szakaszában is felmerültek. Aztán derült égből a villámcsapás: bármennyire is támog atták kormánypárti képviselők szóban ezt a vizsgálóbizottságot, ennek a felállítását, mégis a gyakorlatban ez elmaradt, másképpen döntöttek. (15.00) A kedvünket nem vették el, újra nekifeszülünk ennek a kérdésnek, hiszen azt tudomásul vettük, államtitkár ú r, hogy a törvényjavaslat benyújtását részben szükségessé tette az Európai Unió jogrendjéhez történő alkalmazkodás, azonban a törvényjavaslat több része nincs összefüggésben uniós tagságunkkal, ezért nincs lépéskényszer, nem vagyunk olyan időzavarban, ami szükségessé tenné a közeljövőben például a szárnyvonalak részleges privatizációját vagy a személyszállítási és teherszállítási üzletág mesterséges szétválasztását. Az előterjesztés szemléletére jellemző az élettől elszakadt voluntarizmus, amelyik azt képze li, hogy például a vasúti fejlesztést lehet liberális és lehet konzervatív módszerek szerint vezényelni. Elég, ha utalok az általános vita első szakaszára, amikor is az hangzott el, hogy “amíg a liberalizációs vasútpolitika a szabad verseny céljának szem e lőtt tartásával a piac deregularizációját tűzte ki célul, addig a konzervatív vasútpolitikán alapuló működést a valódi verseny hiánya jellemzi”. Ilyen és ehhez hasonló megállapításokat olvashattunk, illetve hallhattunk kormánypárti képviselőktől. Maga a ma gyar vasút története példa arra, hogy nem lehet íróasztal mellett megálmodott ideológiák szerint fejleszteni a vasúti közlekedést. Mindig van a vasúti fejlesztésnek egy olyan maximálisan elérhető eredményessége, amit csak egyféleképpen lehet elérni, és ezt a módszert csak az utókor gazdaságtörténészei címkézik vagy liberálisnak, vagy konzervatívnak. Most az előterjesztő előre feltételezi - bármiféle hatástanulmány írása vagy történelmi múltunk tanulmányozása nélkül; vagy legalábbis ennek nyomait nem találju k , hogy csak a vasúti hálózat részleges privatizációja javíthatja meg a vasúti közlekedés helyzetét. Elég ingatag ez az állítás saját múltunk tükrében is.
