Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - A vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - TÓTH GYULA (MSZP):
2677 Tehát én ebben a szellemben szeretném ezt az ifjúságért végzett munkát folytatni, és arra kérem önöket, hogy aho gy mi elismerjük az önök teljesítményét és sikerét ezen a területen, kérem, önök se féljenek ettől, bátorság, ismerjék el a mi tevékenységünket is ezen a területen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , és hála istennek, 2006ban nem önök, hanem az emberek fognak ítélni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A politikai vitát lezárom. A vasúti közlekedésrő l szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a vasúti közlekedésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és annak lezárása. Önök az előterjesztést T/17796. számon, a b izottságok ajánlásait pedig T/17796/13. számokon kapták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint 1010 perces időkeretben. Legelőször megadom a szót Tóth Gyula képv iselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. (Rövid szünet. - Tóth Gyula neve nem jelenik meg a kijelzőn.) Kártya bedugva, úgy látom. Kérem a kollégákat Tóth Gyula szocialista párti képviselő úrnak megadni a felszólalás lehetőségét. (Rövid szünet. - Szalay Gábor táskája leesik a padsorok között. - Derültség.) Ez természetesen nincs összefüggésben a szó megadásával, képviselő úr. Úgyhogy egy kis türelmet kérek még, mert úgy látom, hogy egy pici technikai probl émánk van. (Tóth Gyula elé kézi mikrofont helyeznek.) A szolgálat már adja önnek a mozgó mikrofont. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. Kérem a jegyző urakat, írják a felhasznált időt. TÓTH GYULA (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor 37 évvel ezelőtt gyakornokként először ültem vasúti mozdony vezetőállásában, a nyugdíjhoz közeledő Kóré Vilmos vezér úr, ha csak valami parányi kis forgalmi zavart érzett, azonnal azt mondta: gyakornok úr, ilyen rosszul m ég nem működött a magyar vasút. Évek múltával fővasúti mozdonyvezetőként, amikor a gyakornokok tőlem kérdezték ugyanezt, hasonló volt a válasz. Ha ma felszállok egy vezérállásba, csak azt a választ kapom: csoda, hogy a magyar vasút még működik. (14.40) Tis ztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vasút még működik, de mivel a pályán csak szaporodnak a lassú jelek, egyre kevesebb a szállított áru, nem csökken a veszteség; nem kerülheti el a MÁV, hogy végre megfeleljen a hazai igényeknek és az Európai Unió irán yelveinek. Ma a 40 ezer vasutas döntő többsége tudja és érti, hogy jobb szervezet, jobb szolgáltatás kell, de ennek a célnak az eléréséhez az eszközöket a vasút vezetőinek kell biztosítani. A vasút vezetői meg tudják azt is, hogy a MÁVot nyereségessé tenn i szinte lehetetlen vállalkozás. A vasút állami támogatás nélkül sehol, még NyugatEurópában sem nyereséges, Japánban is csak közelít a nulla felé. A 20 éven keresztül elmaradt fejlesztéseket, modernizálásokat nem lehet rövid idő alatt, egyik napról a mási kra ledolgozni. Ma a vasutasok nagy részével meg az állampolgárokkal azt láttatják, hogy a vasút legalapvetőbb gondja a mindent elnyelő feneketlen zsák jellege, pedig a cég valójában
