Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - KARSAI PÉTER (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2671 Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Karsai Péternek, a Demokrata Fórum képviselőjének. KARSAI PÉTER (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Normál hozzászólásomban én nem a beváltatlan ígér etekről, hanem a fedezetlen és beváltott ígéretekről szóltam, mégpedig olyan összefüggésben, hogy elmondtam, elsoroltam azokat a számadatokat, jelesül azt a bizonyos 8200 milliárd forint 2002. évi államadósságot, illetve a következő évre várható mintegy 14 200 milliárdnyi államadósságot, és a közte lévő 6000 milliárd hiányra hívtam fel a figyelmet, és erre mondtam azt, hogy bizony, ennek a felelőssége, a beváltott, fedezetlen ígéretek megszavazása, ez bizony a kormányzati oldalt terheli. Én nem azt vitatom, és most sem azt állítom, hogy ezek a kiadások értelmetlenül vagy feleslegesen elpocsékolódtak volna, de azt mindenképpen állítom, és most is mondom, hogy ennek még nagy böjtje lesz. Ezt a következő nemzedék, a következő generációk fogják elszenvedni, megv iselni, hiszen hogyha még egy számadattal megtoldhatom a korábban elmondottakat, akkor nem árt, ha azt is tudjuk, hogy a költségvetési tervezetben mindösszesen a GDP 3,54 százalékát fogja fölemészteni az a 835 milliárd forint, amely csak a kamat terheit h ivatott ellensúlyozni. (Babák Mihály: Ez az örökség.) Ez lesz az örökség. Itt a mai nap sokat beszéltünk erről, én örültem volna, hogyha a kormányzati oldalról valaki azt mondja, hogy ezek a számadatok pedig nem igazak. Sajnos, ezek a számadatok igazak, en nek a fényében kell ezt a mai napot szerintem látni és tudni. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra jelentkezett, és megadom a szót Gusztos Péternek, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőjé nek. Parancsoljon! GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a liberális frakció számára megmaradó mintegy szűk öt percben összefoglaljam, hogy mit is tartunk fontosnak ebből a mai vitából. Bizto s lesz néhány olyan dolog, amely a vitát figyelemmel követőknek ismétlésnek tűnik, de ahogy én követtem figyelemmel a vitát, van néhány olyan kérdés, amelyben talán nem árt megismételni, hogy mi is az álláspontunk egészen pontosan. Nem árt, mert mutatkozik némi hajlandóság arra, hogy egyesek félremagyarázzák bizonyos kérdésekben elfoglalt álláspontunkat, és arra is egy meglehetősen nagy hajlamot vélek felfedezni, hogy szántszándékkal torzítsák azt el. Kezdjük a vidéki kisiskolákkal! Természetesen senki nem támadt a kistelepülésekre, a kistelepülési iskolákra, és pláne nem támadt senki a kistelepülési létfeltételek között élő családokra és gyermekekre. Pusztán arról beszélünk, hogy önök egy demagóg kampányt folytatnak akkor, amikor iskolabezárási hullámmal és falurombolással vádolják a mostani kormánypártokat, miközben egy évtizedes folyamatról van szó, hogy a gyermeklétszám csökkenése miatt egyre több kistelepülésen kellett az elmúlt tíz évben megszüntetni vagy átszervezni, más kistelepülésekkel közösen új is kolát létrehozni. Arról beszéltünk mi, liberálisok ebben a vitában, hogy a legfontosabb számunkra az, hogy minden egyes gyermeknek joga legyen ahhoz, hogy a többiekkel egyforma körülmények között, a többiekkel egyforma eséllyel vehessen részt olyan oktatás i rendszerben, amely versenyképes tudást biztosít a számára. És annak nem látjuk értelmét, hogy pusztán politikai megfontolásokból kisgyermekeket olyan iskolába járásra kötelezzünk, konzerválva bizonyos állapotokat, amely iskolákban a nyolc évfolyamra össz esen nem jár harminc gyerek. Elég sokan járnak még mindig sajnos ilyen iskolába Magyarországon, és ez nem a kistelepülés, és nem az ott tanító pedagógusok, pláne nem az ott élő embereknek a hibája, hanem olyan tény, amivel szembe kéne néznünk. Akkor érdeme s ezzel kampányolni, azt gondolom, ha hasonló élethelyzetben önök, ott élve ezen a
