Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2652 hanem egy sokkal igazságosabb szerkezetben, a “minden gyermek egyenlő” szerke zetében kerül támogatásra és szétosztásra. Másodszor: természetesen ifjúságpolitika az oktatáspolitika, hogy mit gondolunk a közoktatásról, a szakképzésről és a felsőoktatásról. A száz lépés programjának részeként az elmúlt 15 év oktatáspolitikájának, mond hatom, hogy mostohagyermeke, a szakképzés, végre új, átfogó tartalmi, intézményi és finanszírozási programhoz jutott. Ez az a program, amelyre azt mondják a szakképző intézmények igazgatói, és azt mondják a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarában, hogy végre először a szakképzés egész logikája arra fűződik fel, hogy milyen tudásra lesz majd szükség, amikor kilép az iskolapadból; hogy a munkaerőpiacról vezényeljük a szakképzést; hogy nagyon modernen felszerelt - hozzáteszem: európai uniós pénzből is finanszíroz ott, tehát a nemzeti költségvetésen kívül megjelenő forrásokból is fizetett - regionális szakképző központokat indítunk el. Ebből a mi kormányzásunk idején 1620ról megszületett, vagy éppen megszületik a döntés. Végre olyan szakképző intézmények lesznek, amelyekben a felszereltség, a munka minősége nem marad le a legmodernebb ipari, mezőgazdasági vállalkozások által alkalmazott technológia mögött. Nem lehet régi esztergapadok mellett megtanítani a mai kor követelményeire az autószerelőket, a különböző fémm egmunkáló szakipari munkásokat. Ez egy fontos dolog. Vagy fontos dolog az, hogy a felsőoktatási törvény átalakításával - nagyon sok vita után - végre bekapcsolódik a magyar felsőoktatás abba a folyamatba, amely a kibővült nagy Európai Felsőoktatási Tér rés zévé teszi Magyarországot; hogy a gyermekeink meg az unokáink majd az egyik félévet itthon, Budapesten járják, aztán majd Bolognában vagy Münchenben járnak egyegy félévet. Több nyelven beszélő, tehetséges, okos, európai kitekintéssel rendelkező egyetemist áink, főiskolásaink lesznek. Hogy egyébként vannak viták erről a kérdésről - természetesen, hogy vannak, ez egy bonyolult átállási folyamat. De azzal kezdtük a legelső pillanatban, amikor 2002ben elkezdtük a kormányzást, hogy a felsőoktatásban dolgozók bé rét megemeltük 50 százalékkal, és a hallgatói normatívát - nézek az államtitkár úrra , talán 30 százalékkal, mindjárt 2002 szeptemberétől. (Arató Gergely bólogat.) Majd elkezdtük a felsőoktatás legátfogóbb, 160 milliárdot meghaladó fejlesztési programját, a magyar univerzitás programot, amelynek során valamennyi felsőoktatási centrumban oktatási épületet, kiegészítő, az oktatáshoz kötődő infrastruktúrát, lásd könyvtárakat, nagyon sok helyen kollégiumot építenek. A magyar történe lemben ilyen fejlesztés a felsőoktatás infrastruktúrájában egy időben soha nem volt. Ez ifjúságpolitika? Hát persze, mi a csuda lenne, ha nem ifjúságpolitika?! Erre költjük az ország pénzét. Harmadszor: ifjúságpolitikae a foglalkoztatáspolitika? Igen. Épp en azért, mert helyesen hívják fel a mi figyelmünket arra, hogy igen, a pályakezdők között bántóan magas a munkanélküliek száma. De kérem szépen, azok, akiknek a képzettségéhez ma nincsen megfelelő állás, mikor kezdték el az egyetemet és a főiskolát? Ráadá sul arról mikor kellett dönteni, hogy milyen szakok induljanak? Hathét évvel ezelőtt. A hathét évvel ezelőtti rossz döntések következménye, hogy ma olyan diplomával, olyan tudással kerülnek ki gyerekek vagy fiatalok a felsőoktatásból, amire nincsen keres let. Megtettünke mindent, megtettünke közösen mindent 678 évvel ezelőtt, hogy tudja az ország, hogy 678 év múlva nem ezekre a szakmákra lesz szükség; hogy nem abba az irányba megy a magyar gazdaság, nem abba az irányba megy a magyar társadalom? Itt t ermészetesen mindegyikünknek megvan a felelőssége, nem állítom, hogy nem. Csak azt a vitát szeretném elkerülni, hogy valaki úgy tesz, mintha nem értené azt a rendkívül egyszerű összefüggést, hogy ma a munkaerőpiac helyzete jelentős részben - megvitathatjuk , hogy hány százalékban, de maradjunk abban, hogy legalábbis jelentős részben - azon múlik, hogy az elmúlt években helyes beruházási és helyes oktatáspolitikai döntések voltake.
