Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 8 (263. szám) - „Az MSZP be nem váltott ígéreteiről: hol van az ingyen jogosítvány és az ingyenes utazás?” címmel politikai vita - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2653 A foglalkoztatáspolitikánál maradva: helyes döntése, amikor azt mondjuk, hog y olyan minimálbérrendszert vezessünk be, amely minimálbérrendszer többlépcsős, és honorálja, hogy ki mennyit tud, ki mennyit tanult? Hogy a szakmunkások minimálbére legyen magasabb, mint azoknak a minimálbére, akiktől nem követelünk szaktudást, a felsőfok ú végzettségűeké pedig még magasabb. Ez a helyes ifjúságpolitika - azt üzeni a fiataloknak, hogy megéri tanulni. Nem papolunk arról, hogy a tudás hatalom, a tudás érték, hanem olyan érdekeltséget teremtünk. Támogatják ezt az Országos Érdekegyeztető Tanácsb an? Úgy látom, hogy igen. Van ehhez elegendő társadalmi támogatás? Úgy látom, hogy igen. Jó dolog, hogy ezt megtesszük? Azt hiszem, jó dolog, hogy ezt megtesszük. Helyes ifjúságpolitikae, hogy meghirdettük a foglalkoztatáspolitikában a Startprogramot, an nak érdekében, hogy legyen nagyobb ösztönzés a munkatapasztalattal még nem rendelkező fiatalok munkába állítására. Hát persze, ha egy munkáltató gondolkodik, hogy kit vegyen föl, egy 30 éves, már jól begyakorolt embert vagy egy éppen most pályakezdőt, soka n azt gondolják, hogy nem fektetünk annyit egy pályakezdőbe, inkább egy tapasztaltat vegyünk fel. Ilyenkor mit csinál egy okos kormány? Azt teszi, hogy azt mondja: tudjátok mit? A betanítás költségeit részben átvállalom. És 2002 óta két lépcsőben - a legut olsó a mostani Startprogram - azt mondtuk, hogy a közterhek jelentős részét - az első évben a többségét, harmincegynéhány százalék helyett csak 15 százalékot kell fizetnie a munkáltatónak közteherként, a második évben pedig 25 százalékot - átvállaljuk. A zt a többletterhet, ami neked van egy pályakezdővel, legalább részben elengedi a kormányzat. Ez egy jó ifjúságpolitika; én azt mondom, hogy nagyon jó ifjúságpolitika. Ezek azok az ösztönzők, amelyek világosan megmutatják, hogy egy kormánynak melyek a prior itásai. Ötös pont, mondjuk: helyes ösztönzőe azt mondani, hogy amikor otthonteremtésről, lakástámogatásról beszélünk, akkor nem vég nélkül adom a pénzt akárhány és akárhányszor 10 milliós lakás megvásárlására, hanem azt mondom, hogy a forrásoknak legalább egy részét olyan programra különítem el, amely program az első lakásukat kereső fiataloknak ad támogatást, azoknak, akiknek nincsen elegendő vagyon és jövedelem a hátuk mögött, ezért nem képesek megteremteni az elinduláshoz szükséges saját részt. Az elmúl t napokban vettem részt a tizenhatezredik környéki Fészekrakóprogramban megvásárolt lakás átadásán egy fiatal párnál. Egy nagyon szép, másfél szobás, saját udvarrésszel ellátott, teraszos, kitűnő lakásba költöztek ezek a fiatalok, elmondták, hogy másfél m illió forint készpénzzel, amelyet a család, ők maguk raktak össze - a tízegynéhány millió forintos lakásból. Magyarországon egy ilyen fiatalnak ma 10 százaléka elegendő ahhoz, hogy elinduljon az önálló otthonteremtés útján. Persze, ezek nem kacsalábon for gó várak, ez igaz, ezek 4050 négyzetméteres kis lakások, ez az elindulás lakása. Igen, és ebből marad havonta, ha valaki a Fészekrakóprogram egészét figyelembe veszi, 4050 ezer forint törlesztés, ami valóban nem kevés, csak azok tudják megtenni, ahol mi nd a két fiatalnak jó munkahelye van, és/vagy a szülők még segítenek is. De mennyivel jobb ez, mintha még ez se lenne?! Hiszen azt látjuk, hogy az egyébként sokak által kinevetett és nem támogatott Fészekrakóprogram mostanra - nyolc hónap alatt - 16 ezer támogatót hozott. (13.00) Ez egy nagyszerű eredmény, egy nagyszerű dolog. Azt hiszem, ezeket kell támogatni. Ez az ifjúságpolitika. Ehhez képest egyébként azt hiszem, hogy a többi kérdés, amely mind nagyonnagyon fontos, azok a kérdések, amelyek ma itt, a parlamentben vita tárgyát képezik, a fő irányt nem befolyásolják. Persze, nagyon fontos az, amikor a kormány elindítja a mai könnyűzenét támogató, úgynevezett punk programot. Miért fontos ez? Mert azt üzeni, tudom, hogy ti, huszonévesek egy új kultúrát fog tok saját magatok alkotni, a kultúra új kifejezésnyelvét és formanyelvét, hogy a szabad önszerveződés képességét növelve egyesületeket hoztok létre, klubokat hoztok létre, szeretitek az élőzenét, városoknak vannak zenekarai, azoknak kell fellépési lehetősé get nyújtani. Pontosan tudom, hogy ez az előzőekhez képest nem változtatja meg az ifjúságpolitikánk alapvető irányát, de van benne egy fontos üzenet: hogy a nemzeti örökséget nemcsak passzívan ápolni kell, hanem ti a saját
