Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - TELEKI LÁSZLÓ ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár:
2218 nagyobb hozzáadott értékű ágazatok fejlesztését, tehát nem javítana k érdemben a mezőgazdaság rossz szerkezetén, a növénytermesztés és az állattenyésztés felborult arányain. Ebből következik, hogy ezt a nemzeti ágon kellene segíteni, de sajnos ennek nyoma sincs. A hazai források tekintetében 161 milliárd áll rendelkezésre. Ebből, hogyha levesszük az uniós pályázati pénzek kötelező hazai társfinanszírozását, vagyis a sajáterőrészt, továbbá a már említett 30 százalék hazai területalapú kiegészítést, valamint az idén megítélt, de ki nem fizetett pénzek jövőre áthúzódó összegé t - ugye, ezt a determinációt , azt látjuk, hogy nem marad semmi. A király meztelen! Illetve, hogy igazságos lehessek én is, egész pontosan 23 milliárd forint van minderre. Ennyi a szabad, tiszta, nemzeti felhasználású keret, amivel még mindig jelentős v ersenyhátrányunkat le kellene dolgoznunk. Ezt, ugye, önök sem gondolják komolyan, tisztelt képviselőtársaim? Ennél még az idén is több pénz állt rendelkezésre. Már egy éve is megfogalmaztam a kérdést, most is kénytelen vagyok ezt megtenni: miért kell a nem zeti költségvetésnek megkezdenie, illetve folytatnia a kivonulást az agrárköltségvetésből? Hol van az előírva, hogy ha az uniós források nőnek, a nemzeti támogatásnak, amelyeket engedélyeztettünk az Unióval, csökkennie kell? Sehol. Egy magyarázat van: önök , tisztelt kormány és kormánypárti képviselők, érzéketlenek a mezőgazdaság, a vidék problémáira, gondjaira. Mi ezt a hozzáállást nem tudjuk, és nem is fogjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Kétperces felszólalásra megadom a szót Teleki László államtitkár úrnak. TELEKI LÁSZLÓ ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomnak a tárgya az érzéketlenség, amit hallhattunk most is és az elmúlt órákban is. Azt gondolom, mindenki, aki itt van ebben a teremben, nagyon jól tudja azt, hogy az elmúlt időszakot mindenképpen össze kell vetni azokkal az adatokkal, amelyeket most láthatunk a költségv etésben. Mondom ezt azért, mert amikor azt mondjuk, hogy érzéketlen egyegy költségvetés, akkor vissza kell nyúlni mindig az elmúlt időszakra, hogy mi is történt. Ugye, azt mondták körülbelül egy órával, másfél órával ezelőtt, hogy az oktatásban nagyon fon tos lenne, hogyha az esélyegyenlőség pozitív értékben elmozdulna. Én erre azt mondom, hogy a Fidesz idejében, az elmúlt kormányzat idejében lehetőség lett volna arra, hogy a magyarországi cigányoknak adjanak egy olyan esélyt, amellyel tudnak élni az oktatá sban. Ez nem történt meg. (15.00) És hogy miért nem történt meg? Azért, mert önök, amikor kormányon voltak, akkor összesen 1 milliárd forintot biztosítottak a magyarországi cigányság ösztöndíjrendszerére, ma pedig a kormány három év alatt több mint 3 milli árd forintot fordított erre az ösztöndíjprogramra. (Bernáth Ildikó: Nem így van!) Négy éven keresztül fordítottak annyit, 1 milliárd forintot, mi pedig három év alatt több mint 3 milliárd forintot. Tehát azt gondolom, hogy nem lehet ezen vitatkozni, ezek t ényszámok, és ezeket a tényszámokat nem szabadna meghazudtolni akkor, amikor a költségvetési sarokszámokban tudunk olvasni. Ha valaki azt akarja, hogy olvassunk, akkor nagyon kérném képviselőtársaimat, hogy olvassanak (Tóth István: Te is!) , mert ha a számokat látják, akkor azt gondolom, nagyon fontos lenne azt is látni, hogy mik vannak ott, és milyen számokat látnak, és a számok mögött milyen emberek vannak, akiket támogatni kellene. Önök nem ezt tették az elmúlt három évben, hanem azt tett ék… (Tóth István: Nem mi kormányoztunk, te! Hát te vagy kormányon!) De most is ugyanazt csinálják, amit három éve, azelőtt, a kormányzati ciklusban, mégpedig azért, mert most sem tudják támogatni azt az ügyet, ami jó ügy. És ha most esetlegesen megtennék a zt, hogy a költségvetésben például azt, ami jó ügy, aláhúznák (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , és ezt tudjuk támogatni,
