Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz):
2217 kormányzat nem érti a több mint 400 ezer munkanélküli, a gyermekeket nevelő családok, a csődközelbe jutott kórházak és önkormányzatok helyzetét. Ugyanak kor felelőtlen politikájuk eredményeképpen ma már minden állampolgárra 1,3 millió forint államadósság jut. Tisztelt Országgyűlés! Engedjenek meg néhány gondolatot az agrárfejezetről is. Abban talán valamennyien egyetértünk, hogy az agrárgazdaság és a vidék fejlesztés nemcsak a gazdák ügye, hanem valamennyi magyar állampolgár számára fontos ügy, hiszen élelmiszeralapanyagról, illetve élelmiszer előállításáról van szó, ami a hazai ellátáson túl jelentős exportbevételt hoz az országnak. Valamennyiünk felelőssé ge, hogy ráébresszük a lakosságot, hogy a fogyasztó és a termelő hosszú távú érdekei lényeges pontokon - élelmiszerbiztonság, minőség, környezetmegóvás, hagyományok ápolása - azonosak, és ezek szolgálatához szükség van itthoni mezőgazdaságra, földjeink ha sznosítására. Ez utóbbi megállapítás az Agrárgazdasági Tanácsnak az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentéséből származik, amely egyébként szintén most szerepel a tisztelt Ház napirendjén. Ezeknek a jelentéseknek az a célja és funkciója, hogy a korábbi évek tapasztalatait, történéseit, tendenciáit figyelembe véve irányt mutassanak a törvényt hozóknak, hogy javuljon az agrárgazdaság helyzete. Néhány javaslatot érdemes felidézni: a hozzáadott érték nagyságára összpontosító tevékenységi szerkezetre és a versenyképesség javítására van szükség; agrárinnovációs szektor erősítése, szaktanácsadás, szakoktatás, agrárkutatás, állattenyésztés piacorientált fejlesztése, az értékesítés logisztikai rendszerének kiépítése, elosztó központok, kikötők, hűtők, rakt árak. Maga az FVM is egyetért azzal, hogy megbomlott a két fő ágazat, a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti egyensúly. Az exportimport pozitív szaldója romlott a csatlakozási alkalmazkodásunk miatt. Az uniós rendszerre történő átállás és a krón ikus tőkehiány miatt a gazdák súlyos pénzügyi gondokkal küszködnek. Ha ez így van, márpedig így van, és ezzel a megállapítással a kormányoldal és az ellenzék egyetért, akkor talán tenni is lehetne valamit, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. Erre itt v an a kiváló lehetőség, amikor a jövő évi büdzsét tárgyaljuk, és itt a kiváló lehetőség, hogy ne csak duma legyen, hanem tegyünk valamit a gazdák és az agrárgazdaság érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Tudom, illetve tudtam előre, hogy a kormányoldal képvisel ői azzal fognak jönni, hogy 400 milliárd forint van a jövő évi büdzsében, és soha ennyi pénz még nem volt, és hogy 2003ban például csak alig több mint a fele állt rendelkezésre ennek az összegnek. Ez igaz, tisztelt képviselőtársaim, de az almát a körtével ugyan össze lehet hasonlítani, csak nincs sok értelme, ugyanis 2003ban még nem voltunk az Európai Unió tagjai, és többek között azért léptünk be, hogy majd az uniós agrártámogatásoknak köszönhetően az ország jól fog járni, korábbi versenyhátrányunk ki fo g egyenlítődni. A csatlakozás évében, 2004ben az agrárköltségvetés 53, 2005ben 48 százaléka származott hazai, nemzeti forrásból. Ez 2006ra tovább fog csökkenni 40 százalékra. Abszolút értéken ez mintegy 155160 milliárd forint. Természetesen az uniós fo rrások ennek megfelelően növekedtek a másik oldalon, 2006ban elérik a 239 milliárd forintot, azaz körülbelül 60 százalékát teszik ki a fejezeti előirányzatnak. A baj ott van, hogy a növekvő uniós támogatások ellenére még mindig jelentős versenyhátrányban vannak a magyar termelők, a gazdák. Ahelyett, hogy nemzeti forrásból igyekeznénk ezt a hátrányt csökkenteni, azt látjuk, hogy a nemzeti támogatás folyamatosan vonul ki az agrárgazdaságból. Nézzük meg először az uniós részt! Tudjuk, hogy a közvetlen terület alapú támogatások 35 százalékát kapják meg a magyar gazdák uniós társaikhoz képest, ezt egészíti ki a hazai 30 százalék, amit - ahogyan egyébként elhangzott Lengyel Zoltántól - az ÁSZ megállapítása ellenére továbbra sem jelenítenek meg külön soron. A többi uniós pénz a nemzeti vidékfejlesztési terv, illetve az AVOP, amelyek pályázati pénzek, tehát nem automatikusan járnak, csak sikeres pályázat esetén és utólag. Tehát igencsak kérdéses, hogy milyen célra és főleg mikor lehet ebből tényleges agrártámogatás. A piaci támogatások a legbizonytalanabbak, mert azok igénybevételét az uniós intézkedések is nagyban befolyásolják. Még annyit az uniós részről, hogy ezek a támogatási formák nem segítik a
