Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz):
2201 családtámogatási rendszerben nem 140 milliárddal van több, hanem mindösszesen közel 30 milliárddal, és jó, ha pontosan tisztában vagyunk ezzel. Szeretnék részletesen beszélni arról, hogyan alakulnak a költségvetésnek azok a tételei, amelyek kifejezetten szociális, illetve gyermekvédelmi célra fordított tételek. Elsősorban normatívában jelennek meg ezek a tételek. Azt kell mondanom, hogy drámai a helyzet, hiszen tizenhat darab ilyen n ormatíva közül egy, azaz egy darab emelkedik parányi mértékben, és tizenöt darab kisebbnagyobb mértékben csökken, nominálisan csökken. Ezek között van olyan, aminek a csökkenése eléri a 42 százalékot, ez az úgynevezett, most bevezetésre kerülő emelt szint ű bentlakásos normatíva, ahol az idei évben 767 ezer forint volt a normatíva, és jövőre 447 ezer lesz. Erről a kérdésről én részletesen szeretnék szólni, az időkorlát miatt csak a késő esti, éjszakai órákban lesz erre lehetőségem. Hasonlóképpen szeretnék f oglalkozni a nyugdíjkérdéssel, kitüntetett figyelemmel az özvegyi nyugdíjak átalakításának a kérdésével, de erre is csak a késő éjszakai órákban tudok majd visszatérni, hiszen a költségvetést időkorláttal tárgyaljuk. Mindent egybevéve azt kell mondanom, na gyonnagyon csekélyek azok a remények, hogy a költségvetésen jelenlegi állapotához képest módosító indítványokkal érdemben korrigálni, javítani lehet, pedig kifejezetten a szociális területen erre múlhatatlanul nagy szükség lenne. Köszönöm a figyelmet. ELN ÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. (13.40) ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az egyik előttem szólt képviselő úr azt m ondta, hogy a Belügyminisztérium és egységei nincsenek könnyű helyzetben, de biztosítva van a működésük. Az a téma, amivel én megkeresem önöket, sajnos nem ad okot arra, hogy ilyen optimista legyek; a MÁV helyzetéről szeretnék beszélni. Mostanában ugyanis nagyon sokat szólunk a MÁVról, és a magyar vasút ügyével sokat foglalkozunk, sokkal többet, mint az előző időkben együttvéve. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik az, hogy változik a vasúttörvény, és ezzel párhuzamosan költségvetési vitát is vívunk itt egymással. Ha a kettőt együtt vizsgáljuk, ha a törvény szövegét vizsgáljuk, a 96 darab paragrafust, amit megváltoztattak, körülbelül 50 oldalon keresztül, akkor ezeket a dolgokat nem látjuk visszatükröződni a költségvetési helyzetben. Pusztán egy számmal s zeretném önökkel ezt érzékeltetni. Mintegy 53 milliárd forint az a költségvetési összeg, amit most megkap a MÁV, hogy finanszírozza önmagát. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az eddig tervezettnél jóval nagyobb lesz a MÁV hiánya, mintegy 80100 milliárd fori nt - amiről már Fónagy úr is beszélt , akkor beláthatjuk, hogy hihetetlenül nagy az elmaradás a finanszírozás és a tényleges hiány között. Ez olyan helyzetet idéz elő a MÁVnál, hogy hiába vették föl a különböző hiteleket, amelyek nagysága mára 51,3 milli árdra nőtt, meg kell állapítanunk, hogy ez a bizonyos részleges térítése a MÁV hiányának arra sem elég, hogy az aktuális hiteltörlesztéseket a vasutasok meg tudják ebből csinálni. Ha még ehhez hozzáfűzzük azt is, hogy önök a 2002es kormányváltás után lecs erélték ezt a tradicionális vasúti értelmiséget, és behozták az egyik olajipari cégnek a vezérkarát, ami most már csúfosan megbukott, most azokat is elküldték, mintegy 500 millió forint végkielégítést kifizetve nekik, és ha még azt is hozzátesszük, hogy mo st egy másik nagy multinak a vezérkarát akarják a nyakába ültetni a vasutasságnak, akkor már csak gratulálni lehet ehhez a luxusbaloldali tevékenységhez.
