Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 3 (260. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2200 BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt O rszággyűlés! Ha egy szóval akarom jellemezni ezt a költségvetést, az a jelző jut eszembe, hogy kifeszített. Nagyonnagyon kifeszített ez a költségvetés, nincsenek benne tartalékok; nincsen benne például puffer, ami egy sajátos, a korábbi években jól alkalm azott technika volt a pénzügyi tárca részéről, amikor valamekkora kis keretet a költségvetési vita idejére tartalékolt, hogy a vita során felmerülő igényeket legyen miből finanszírozni. Előttem többen szóba hozták a prioritás kérdését, úgy is, mint a legfo ntosabb koncepcionális kérdést a költségvetéssel kapcsolatban, hogy hol is lelhető fel ennek a költségvetésnek a prioritása. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a kormány számára azt a hallatlanul nehéz feladatot kellett megoldani jólrosszul, hogy ellentmondá sos követelmények között egyensúlyozva megszülessen a költségvetés. Egyfelől szorította a kormányt - és hadd hozzam szóba természetesen ezen belül az SZDSZt is - az adócsökkentéssel kapcsolatos ígérete, vállalása, aminek a gazdaság élénkítése szempontjábó l, a versenyképesség szempontjából kitüntetett jelentősége van. Másfelől a konvergenciakövetelmények, kritériumok jelentettek korlátot a költségvetés készítése során, hogy a hiány ne szabaduljon el, ne nőjön az egekig. Ilyen körülmények között lett kifesz ítve ez a költségvetés. Utólag természetesen föltehető a kérdés, hogy vajon megvoltak, megvannake az adócsökkentésnek a feltételei ma Magyarországon. Ennek a költségvetésnek a hiánya 1533 milliárd. Ez rengeteg, de a teljesség kedvéért, a pontosság kedvéér t hozzá kell tenni azt az információt, amire egyébként az ÁSZ is fölhívta a figyelmet, hogy ebből az 1500 milliárdból közel 800 milliárd a társadalombiztosítási kasszába áthelyezett összeg, tehát azok a tételek, amelyeket a költségvetés vállal át a biztosí tás finanszírozása érdekében, az egészségbiztosítás és a nyugdíjrendszer vonatkozásában, ami megint csak hallatlanul fontos. Ha jobbak lennének a magyar foglalkoztatási mutatók, ha nem lenne olyan rettentően alacsony uniós vonatkozásban is a foglalkoztatás i ráta, akkor vélhetőleg a hiánynak ezt a részét nem kellene ilyen nagy erőfeszítések árán kezelni. Azt mondom, hogy nagyon nehéz, egymásnak ellentmondó követelmények között egyensúlyozott a kormá ny, mert egyszerre kell neki megfelelni a “fejlesztő állam” szerepnek és a “szociális állam” szerepnek is. Ahhoz, hogy az Unióban versenyképesek legyünk a többi tagországhoz, illetve a most csatlakozott országokhoz viszonyítva, nagyon komoly infrastrukturá lis fejlesztésre van szüksége Magyarországnak közlekedésben, kommunikációban. Ezeket a szempontokat tényleg, azt gondolom, ez a költségvetés kitüntetetten kezeli. Befektetőbarát környezetet kell prezentálnunk ahhoz, hogy a versenyben ne maradjunk le; másfe lől viszont nagyon súlyosak, évtizedesek az adósságok szociális vonatkozásban is. Az államnak egy folytatólagos felelőssége, hogy a versenyben lemaradókkal törődjön, róluk valamilyen szinten gondoskodjon. Ennek a szerepnek is meg kell felelni, és azt kell mondanom, hogy ha van célkitűzés, ami értelmes célkitűzés, akkor az a foglalkoztatás ösztönzése irányába mutató célkitűzés, egy olyan szociálpolitika, amely előtérbe helyezi a foglalkoztatás ösztönzését. Nagyon röviden szeretnék szólni arról a kérdésről, a mit előttem többen kormánypárti oldalon mint koncepcionálisan fontos területet, a családok támogatásának a kérdését előhozták, mert ebben a költségvetésben látszólag valóban több mint 140 milliárd forinttal több jut családtámogatási célra, családi pótlék f ormájában elsősorban. Én fontosnak tartom, hogy a költségvetés kapcsán ne menjünk bele abba a kommunikációs zavarba, amit egyébként elkövettünk, elkövetett a kormány a családtámogatási rendszer átalakítása kapcsán is, hogy 84 százalékos családipótlékemelé sről beszélt. Valóban van családipótlékemelés, de ez lényegében nominális családipótlékemelés. Ezzel párhuzamosan elhangzik általában, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás meg az adókedvezmény beolvasztásra kerül - nem biztos, hogy mindenki érti, h ogy ez a megszüntetést jelenti. Tehát ha mérleget csinálunk, akkor ebben a
