Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - TÓTH IMRE (Fidesz):
2113 száz alékos növekedése ellenére az önkormányzati szférában a központi források összességükben csökkennek 2005höz képest. Kérdezzük tehát: miért, miért és miért? A bérekkel összefüggésben kívánatos, hogy a 2006. évi központi bérintézkedések központi forrásfedez ete az érdekegyeztetés során meghatározott összegben vagy arányban kerüljön megállapításra. A bérfejlesztés fedezete külön tételként és teljes egészében kerüljön be a költségvetési törvénybe! Egyedül ez vagy ez lehet a tisztességes. Minden olyan összeg, mi nden olyan forrás, amit a települési önkormányzatoktól elvonunk, azt jelenti, hogy az önkormányzatok először fejlesztéseiket csökkentik, fejlesztéseikkel nem tudnak pályázati síkon lépni, önerőt nem tudnak produkálni, majd pedig szorosan ezt, tehát a fejle sztésekben való visszalépést követi az alap, kötelező feladatok nem megfelelő elvégzése, vagyis azok elmaradása. Az a javaslatunk, hogy az ez évi normatívák átlagát, számait, ahol nincs szervezeti változtatás, tehát nem indokolt, funkcionál továbbra is az az ellátási forma, minimum a 2005. évi szinten, az ez évi szinten tartsuk meg. Az volt a kérdés, mi a javaslatunk lényege. Ez a lényege, és mintegy 2,5 százalékos inflációnövekedéssel is számolva meg kell azokat emeljük, hogy minimum a szinten tartást meg tudjuk célozni. Egyéb esetben az fordul elő, ami talán nem is titkolt kormányzati szándék, hogy a központi költségvetési hiány palástolására a konfliktuspontokat a települési, megyei önkormányzati szintekre toljuk le, és ez azt jelenti, hogy egymással áll ítjuk szembe a települési önkormányzatot, képviselőtestületet a lakossággal, a megyei vezetést a megye lakosságával, tehát az embereket az önkormányzatokkal. Nem korrekt, nem tisztességes! Ha pedig az a cél, hogy kevesebb feladatot lássanak el az önkormán yzatok, akkor nem szabad több feladatot feltétel nélkül, forrásfeltételek nélkül átengedni, vagyis oktrojálni, kötelezővé tenni feltételek nélkül. (21.20) Tulajdonképpen ez a költségvetés, ha úgy tetszik, beismerés is, hiszen a jelenlegi állami vezetés bei smeri, hamisak azok a szlogenek, hogy dübörög a gazdaság, nagy a jólét, bennünket irigyel ilyen és olyan állam. Tudjuk, ezek lózungok, a valóság a költségvetésben jelenik meg, annak erős visszafogásában. Az önkormányzatoknak tehát pluszfeladatokat nem szab ad adni feltételek nélkül. Ami pedig a bérfejlesztést illeti, valószínűleg kétségtelenül nagy szükség van arra, de csak abban a mértékben ígérje meg az állam, helyezze kilátásba, amilyen mértékben módjában - és nem szándékában, módjában - áll ennek a telje sen elkülönített, tételesen bemutatott fedezetét biztosítani. Minden más hamis megoldás, az ez évi bérfejlesztésekhez hasonlóan, ami láthatóan rossz pályára vitte az önkormányzatokat. Ma is ezt nyögik, ezért kell annyi hitelt felvenniük az önkormányzatokna k, ezért adtak el annyi vagyont, és az eladósodás trendje sajnos tovább nő. A körzeti igazgatás normatív feladatai furcsa módon - tételesen hármat említek: okmányirodák, gyámügy, építéshatósági feladatok - mind, kivétel nélkül normájában, forintjában csökk ennek; a feladat nem, azt állítólag el kellene látni. Kinek a feladata ez? Ez állami feladat, a jegyzőn keresztül látják el az önkormányzatok. Mit mutat a forráscsökkenés erre a konkrét állami feladatra? Azt, hogy ebben a költségvetésben az állam a jegyzők ön, a helyi hatóságokon keresztüli állami feladatellátáshoz sem tudja, így tehát nem akarja biztosítani a feladattal egybeeső adekvát forrást. Az utak fejlesztésére vonatkozó dübörgő elképzelés, amely ebben az évben 10 milliárd feltételt adott, 50 százalék kal csökkent, vagyis 5 milliárd forintra csökkent, közben pedig az útjaink bajairól beszélünk mind a fővárosban, mind vidéken. A szociális, gyermekjóléti alapszolgáltatási feladatoknál a szociális étkezésnek 4800 forinttal, a házi segítségnyújtásnak 15 200 forint/fővel csökken a normatívája. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtásnak 12 000 forint/ fővel, a támogató szolgálatoknak 1 millió 278 ezer forint/szolgálattal igen jelentős arányban, gyakorlatilag mintegy 10 százalékkal csökken a támogatása. És mit h allottunk a miniszterelnök úrtól? Síkra szállt az utolsó három, négy, öt, hat hónapban a szegénység ellen, a szegények érdekében. Szegénység, óh! E mellett az erősen csökkenő
