Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - HERCZOG EDIT (Európai Szocialista Párt):
2108 ebben az esetben is - amennyiben ezek a tételek elfogadásra kerülnek - mintegy 10 milliárd forint még szükséges ahhoz, hogy 2006ban csak nag yon kicsit járjunk rosszabbul, mint 2005ben. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Herczog Edit képviselő asszony, az Euró pai Parlament képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. HERCZOG EDIT (Európai Szocialista Párt) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselőtársnőm! Ketten maradtunk már csak hölgyek ebben a teremben. Hadd osszam meg elő ször önökkel azt az érzést, hogy milyen jó visszajönni ebbe a magyar parlamentbe. Ebbe a magyar parlamentbe, ahol sokkal élesebbek a viták, sokkal nyersebb kifejezések repkednek, mint az Európai Parlamentben, mégis jó itt lenni. Lehet, hogy egész egyszerűe n ez a hazaszeretetnek egy megnyilvánulása. Az Európai Parlamentben a költségvetés készítése nem tartozik szigorúan a munkámhoz, hiszen a belső piaci, ipari, energia, tudományos bizottságban dolgozom, és a lisszaboni versenyképességi bizottságnak vagyok e gy szem keleteurópai tagja. Mégis úgy gondolom, hogy három rövid gondolat erejéig szeretnék ebben a vitában részt venni. Az első gondolat a nemzeti egység kérdése. Végighallgatva ezt a mai vitát, itt is azt érzem, hogy nagyonnagyon kevés dolog az, amiben az itt ülő parlamenti erők egyet tudnának érteni. Pedig tudnunk kell, látnunk kell, hogy abban a pillanatban, ahogy kilépünk az Európai Unió területére, 25 tagország egyikeként 25 tagországnak szövetségese, de egyben versenytársa is vagyunk. Képviselőtárs aim, akikkel együtt ültem itt, a parlamentben, tudják, hogy nagyon sokszor idéztem népmesét; ennek a helyzetnek a leírására is egy népmesei hasonlattal élnék. Amikor a három ördögfióka a hétmérföldes csizmán, a láthatatlanná tévő süvegen és a varázspálcán vitatkozik, akkor mindig valaki negyedik, valaki más viszi el a hétmérföldes csizmát, a láthatatlanná tévő süveget és a varázspálcát is. Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok róla győződve, hogy mi nem ezt szeretnénk. Mi arra szegődtünk, hogy 25 tagországb ól az egyik legjobb legyünk, és ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha nagyon vigyázunk arra, amink van, hogy az a valami a miénk legyen. Ezt a hetet itthon töltöttem. Döbbentem hallottam a rádióban azokat a kérdéseket, azokat a megnyilatkozásokat, azokat a ké rdőjeleket, amelyek annak kapcsán vetődtek föl, hogy idejöjjöne egy első körben 1500 munkahelyet adó cég; hogy mondjuk meg pontosan, mondja meg pontosan a miniszterelnök úr, hogy mekkora költségvetési támogatást fogunk nyújtani ennek a vállalkozásnak. Mon djuk meg? Adjunk pontos adatokat valamiről, ami még meg sincs? És aztán várjuk, kedves képviselőtársaim, hogy a Brüsszelben ülésező versenyhivatal majd pontosan minden mondatunkat, minden ki nem mondott szavunkat is azonnal számon kéri. Verseny van köztünk is. Ebben a versenyben mi mindannyian - huszonnégyen Brüsszelben és háromszázhetvenhatan itt, ebben a Házban - arra szövetkeztünk, hogy sikeressé tesszük ennek az országnak a lakóit. Nagy örömömre szolgált az a kétpercessorozat, amiben az előbb a Gúr Nánd or által elmondottak kapcsán beleverekedte magát a tisztelt Ház, mert ez azt mutatta, amin én egész nap gondolkodtam, hogy vajon vane egyetlenegy olyan dolog, amiért közösen kiállnánk mindannyian. És úgy érzem ennek a kétpercesvitasorozatnak a végén, azt talán mindannyian tudjuk, hogy a munkahelyteremtés a legfontosabb, amit ebben az országban a lakosoknak, a lakóinknak adhatunk. Még egyszer hadd mondjam tehát: néha nemzeti egység kell, néha tudnunk kell, hogy mit is akarunk. Második gondolatom is eköré é pülne: a versenyképesség, a lisszaboni stratégia, amelyről nagyon sokat beszélünk Brüsszelben is, mégis úgy tűnik, hogy nem olyan könnyű oda eljutni. Versenyképes gazdaságot szeretne az Európai Unió, tudásalapú, versenyképes gazdaságot. Nem 10 ezer, nem 20
