Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
2109 ezer, hanem 6 millió munkahelyet kell ahhoz teremteni Európában, hogy szembe tudjon nézni Európa azzal a kihívással, ami felé halad. Nevezetesen, hogy 2030ban a jelenlegi négy munkavállaló - egy nyugdíjas arány két munkavállaló - egy nyugdíjasra változik . Ehhez valamit közösen tennünk kell! Magyarország akkor lehet sikeres ebben, ha meg tudja fogalmazni, hogy mik azok a közös, nemzeti egységen alapuló törekvések, ahol ki szeretne törni. És képviselőtársaim, én errő l ma viszonylag keveset hallottam. Keveset hallottam kutatásfejlesztésről, keveset hallottam innovációról. Mit szeretnénk csinálni? A mezőgazdaságot szeretnénk sikerágazattá tenni, vagy a számítástechnikai iparágat szeretnénke azzá tenni? Hogyan képezzük ki erre azokat a gyerekeket, fiatalokat és időseket, akiket itt foglalkoztatni szeretnénk? Azt tanácsolom - persze nem nagyon tehetek ilyet, én magam is itt ültem évekig , hogy hasonló kérdésekről beszélgessünk, erről dugjuk össze a fejünket, és akkor eg észen biztos, hogy a ma még bizonytalanok majd valaki mellé leteszik a voksukat. (21.00) A kutatásfejlesztésről és az innovációról szeretnék még néhány szót mondani, mert ez az, ami a magyar költségvetési törvényben kísértetiesen hasonlít arra, ami az Eur ópai Unióban történt és történni látszik. Ezelőtt egy évvel Potočnik biztos urat nem választotta volna senki biztossá, ha nem ígéri meg, hogy megduplázza az európai költségvetésben a kutatásfejlesztésre szánt összegeket. Ez az összeg a 6. számú kutatásfe jlesztési keretprogram keretében évente 4,8 milliárd euró. A Parlament, felülemelkedve önmagán, meg is szavazza a 11,4 milliárd eurót, ami duplázást jelent. Mire ez a költségvetés a Tanácsban eljut egy bizonyos pontig, beterjeszti a luxemburgi elnökség a j avaslatát, ez a szám már csak 5,6 milliárd euró éves szinten. Alig több tehát, mint az előző 6. keretprogram, miközben a céljai tágulnak, a céljai kiterjednek. Nagyon sajnálom, hogy a magyar költségvetési törvény ehhez hasonló irányokat mutat, bár megértem azt, hogy miért van ez így. Mégis talán arról kellene beszélgetni, hogy hogyan veszünk részt ebben a folyamatban, hogy hogyan veszünk részt abban a projektben, ami azt célozza, hogy 700 ezer ifjú kutatót állítsunk csatasorba az Európai Unión belül. Miért nem arra szövetkezünk, hogy ezen belül Magyarország jobban tudjon kiemelkedni a többi ország közül? Hiszen megvan hozzá a szellemi kapacitás ebben az országban. Matematikában, számítástechnikában, nanotechnológiában, mezőgazdasági biológiai kutatásokban ke zünkben van az a tudás, az egyetemeinken jelen van az a tudás, amire építeni lehetne. Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés, bár számokról szól, mégsem tizedekről, századokról és számokról szól, hanem az emberekről, a jövőről. Kívánok ahhoz erőt ma, ho lnap, holnapután, hogy ezt a jövőt sikerüljön úgy megtervezni, hogy ebben az országban aki megöregedett, aki dolgozik vagy aki talán még meg sem született, ugyanazt érezze, amit én, hogy jó itthon lenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces fölszólalásra megadom a szót Kovács Tibornak, az MSZP képviselőjének. Parancsoljon! KOVÁCS TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden arra szeretnék reagálni, amit még Bó ka képviselő úr az előzőekben elmondott. Tisztelt Képviselő Úr! A Fidesz képviselőitől a mai napon kétféle hozzászólást hallhattunk. Az egyikféle hozzászólás arról szólt, hogy miért akkora a költségvetési hiány, amekkora, mit kíván tenni a kormány annak ér dekében, hogy a költségvetési hiány csökkenjen, illetve mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az eurót mielőbb bevezessük. Ez volt az egyikfajta hozzászólás. A másikfajta hozzászólás, sokszor ugyanannak a képviselőnek a szájából, példa erre Varga Mihály képviselő úr felszólalása is, aki azt kérte számon a költségvetéstől, ettől a kormányzattól,
