Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
22 idézi politikai ellenfelének szavait. Ön nem ezt te tte. De ha már a privatizációról beszélünk, akkor tényleg tegyünk fel néhány kérdést itt, a Ház falai között! Lehete jó gazda az állam? NyugatEurópában látjuk, hogy bizony lehet, merthogy NyugatEurópában, az Európai Unió tagországaiban 30 százalék az ál lami tulajdon aránya a magántulajdonnal szemben, sőt van olyan ország, mint Franciaország, ahol 40 százalékos az állami tulajdon. Ami jó egy külföldi államnak, az miért nem jó a magyar államnak? Hadd idézzem önnek egy nyári privatizációs döntésüket, talán emlékszik rá! Eladták az Antenna Hungáriát. Ki vette meg? Egy svájci cég. És milyen ennek a svájci cégnek a tulajdonosi szerkezete? 66 százalékban a svájci állam a tulajdonosa ennek a cégnek. Ami a svájci államnak megéri, miért nem éri meg a magyar államna k? - kérdezem én, miniszterelnök úr. (Dr. Veres János: Mert kicsit gazdagabbak, mint mi. - Közbeszólások.) Ön kifogásolta azt, hogy Orbán Viktor fölvetette a stratégiai tulajdon esetleges állami visszavásárlását. Ön, aki Tony Blair oly lelkes híve és köve tője, ne hallotta volna, hogy Angliában ma éppen erről folyik a vita, hogy a vasutat ismét állami kézbe vegyék? Néhány sorral az ön háta mögött ül - három sorral hátrébb - Toller László, Pécs város polgármestere. Esetleg konzultáljon vele, hogy miért akarj a ismét köztulajdonba venni, a város tulajdonába venni a hulladékgazdálkodással foglalkozó üzemet vagy a vízműveket. Merthogy a köztulajdon ördögtől való lenne, mint ahogy önök állítják? Aztán azt is mondta, hogy a Fidesz álláspontja következetlen. Követke zetlen lenne? Amikor a Fidesz kormányon volt, azokat az állami javakat, amiket valóban stratégiai cikknek tekintett, nem adtuk el. Ha így lett volna, akkor önöknek most nem lenne mit privatizálni. Egy évvel ezelőtt, tavaly tavasszal a nemzeti petíció keret ében megkérdeztük az embereket, hogy akarjáke a privatizáció folytatását. Több mint 1 millió 300 ezer ember azt mondta a kérdésünkre, hogy nem, állítsa le a kormány a privatizációt. Aztán tavaly december 5én megkérdeztük, hogy akarjáke az emberek, hogy a kórházakat magánkézbe adjuk, privatizáljuk. Erre azt mondták az emberek, a népszavazáson részt vevő emberek kétharmada mondta azt, hogy nem akarja a kórházprivatizációt. Törvényjavaslatokat nyújtottunk be ez ügyben, úgyhogy ilyen szempontból önt semmifé le meglepetés nem érhette. Minden baj forrása az Orbánkormány - hallhattuk néhány perccel ezelőtt az ön szájából. Jól érteme önt, miniszterelnök úr? Hiszen a beszédének az egyik részében - és ezzel kicsit zavarba is hoz bennünket szerintem - azt mondja, hogy tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a költségvetési takarónk ért, a beszéde másik részében pedig ismét hallhattuk a kirobbanóan sikeres magyar gazdaságról szóló kormányzati propagandaszöveget. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Van különbség!) De jól érte me az ön szavait: ön már bánja a 13. havi nyugdíjat? (Felzúdulás a kormánypártok soraiból.) Ön már bánja a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók béremelését? Mert a beszédének körülbelül 2122. percében erre utaló kijelentéseket tett. Kirobbanóan sikere s az ország - hallhattuk öntől, és hallhattuk a nyáron. Hogy mennyire kirobbanóan sikeres ez az ország, szeretném, ha a következő, napirend előtti felszólalásomat is megvárva ezt meghallgatná. Köszönöm addig is a figyelmét. (Taps az ellenzéki pártok soraib an.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Felszólalásra következik Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, frakcióvezető asszony. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház ! Bevezetésül annyit, hogy nehogy a pszichiátriai fejtegetések alanyává váljak: nem új fegyvernemet választottam, csak támasztékra van szükségem. (Felmutat egy mankót.) Hogy a gondolatmenet polémikus részén essek előbb túl, ami a pszichiátriai fejtegetést illeti: én ott mindig azt olvastam, hogy egészséges lelkű embernek valóban elakad a szava, ha vele szemben
