Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. szeptember 12 (244. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
23 valótlanságot állítanak. Ez történt tudniillik a nyugdíjemelés ügyében is a miniszterelnök és a Fideszpártelnök vitáján (Taps a kormánypártok sorai ban.) , amikor is önök egy hanyag mozdulattal úgy véltek emlékezni, hogy 2002 második felében is önök voltak kormányon - fájdalom, nem így volt , és a saját kontójukra könyvelték el az akkori nyugdíjemelést is. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Így van!) Nekem úgy tűnik egyébként, hogy a legélesebb polémia ebben az ügyben is és például a privatizáció ügyében is voltaképpen a Fidesz berkein belül zajlik. Engedjék meg, hogy idézzem - szerencsére itt van elnök úr, helyreigazít, ha pontatlan a szó szerinti idé zet , amit Orbán Viktor úr 2004 októberében a Nap TVben mondott az állami tulajdonról és a privatizációról! Az idézet szó szerinti: “Ha a tulajdonos, történetesen az állam úgy gondolja, hogy ő nem tudja jól működtetni a vagyontárgyát, akkor ne működtesse , a tulajdont attól még akár meg is tarthatja.” Hát, köszönöm szépen, nem pont ez történik most a Budapest Airporttal? Nem éppen az történik, hogy az állam megtartja a tulajdon… (Felzúdulás, folyamatos közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Az elnök csenget.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselőtársaim, kérem, őrizzék meg nyugalmukat! LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Lehet, hogy mindkettőnknek jobb lenne, ha a nyelvem tört volna el, de mivel nem ez történt, kár közbekiabálni, végigmondom. (Derültsé g az MSZP soraiban.) De bizony ez történik: az állam megtartja a repülőtér tárgyi tulajdonát, és az üzemeltetésére ír ki pályázatot. Döntsék már el egymás között, hogy ezt helyesnek vagy nem helyesnek tartják! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helytelen!) M i készséggel kivárjuk a FideszFidesz megegyezés végét. (14.20) Ami viszont az elhangzottakat, a miniszterelnök úr beszédében elhangzottakat illeti, ő is úgy kezdte, Dávid Ibolya elnök asszony is úgy kezdte, nem biztos benne, hogy a tévénézők, az ország mo st feszült és optimista várakozással figyelnek a parlamenti első ülésre. Nos, ha ezen változtatni akarunk, akkor helyre kell állítanunk a politika eredeti küldetését, azt, hogy ugyan értékek jegyében, de konkrét egyének és konkrét csoportok konkrét problém áin próbál segíteni. Elsősorban azzal tartozunk most az országnak, többek között a tévénézőknek is, hogy elmondjuk, milyen konkrét változásokra számíthatnak a parlament e félévi döntései nyomán. A tévé előtt ülőket nyilván érdekli, hogy ha elfogadjuk az ad ótörvényeket, akkor olcsóbb lesz a mosópor, a kávé, a villany, a telefon, a ruha és a cipő. Igen, fogunk ezen vitatkozni, megértettük, hogy a Fidesz eredeti javaslata inkább a személyi jövedelemadó nagyobb mértékű csökkentését tartalmazta, tiszteletben tar tjuk a javaslatot, de nem értünk egyet vele, mert mi olyan adócsökkentéssel kezdenénk, amelynek haszonélvezője a jövedelemadót nem fizető nyugdíjas és minimálbéres is. A kis földjével nem boldoguló idős falusi ember döntéseink nyomán számíthat arra, hogy é lhet a földért életjáradék program újabb lehetőségével, és átlagosan havi 32 ezer forintot kaphat földjéért, amit maga már nem tud megművelni. A sok éve tanító, megfáradt pedagógus jó döntések nyomán számíthat arra, hogy megfontolhatja a korkedvezményes ny ugdíjazás lehetőségét. A pályakezdő fiatal, akit eddig feketén vagy sehogy sem foglalkoztattak, vonzóbb munkaerővé válik, hiszen az eddig utána fizetendő 34 százalék járulékot kevesebb mint a felére csökkentjük. Aki olyan faluban él, ahova eddig lasszóval sem lehetett háziorvost találni, mert senkinek sem érte meg megvásárolni a praxist, döntéseink nyomán számíthat rá, hogy a most létrejövő praxisalap segítségével orvos jön a körzetbe. Lehet vitatkozni, hogy ezek kis vagy nagy lépések, de hogy bátran előrem ennek egy biztonságosabb és igazságosabb Magyarország irányába, az biztos. És most valamit a nyár politikai vitáinak érdeméről, amelyek nagyon is érintették a biztonság kérdését. Mert a már említett privatizációs vita már rég nem a privatizációról szólt, h anem a
