Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. november 2 (259. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetési javaslatáról általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke:
1953 foglaltak alapján, hogy az év végével milyen pozíciókat foglal el valójában államháztartásunk, és az is igaz, ám ez tovább növeli a gondokat, hogy a törvényj avaslatok tartalmára, szerkezetére és az összeállítás metodikájára vonatkozó előírások maguk sem teljes körűek. Az esetenként kifogásolható prezentációs megoldások, különösen az évenként kisebbnagyobb mértékben eltérő adattartalom miatti összehasonlítási és elemzésiértékelési nehézségek részben erre is visszavezethetők. Szeretném hozzátenni, és ne tekintsék hatásköröm túllépésének: úgy véljük, a költségvetési javaslat egyes tartalmi és prezentációs hiányosságainak oka i a költségvetéspolitika értékválasztási dilemmáiban, a jelen és a jövő követelményeinek való megfelelés ellentmondásaiban, bizonytalanságaiban keresendők. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A Maastrichtban elfogadott konvergenciak ritériumokat alapvetően a több évtizedes fejlődési pályát bejárt, fejlett nyugati országokra szabták, azonban jó néhányan közülük is elbuktak a teljesítés próbáján, és - engedjék meg, hogy egy jól ismert hasonlattal éljek - utóvizsgázni kényszerülnek. Az u tóbb csatlakozott uniós tagországok más történelmi utat jártak be, fejlődési, modernizálási pályájukon még nem haladtak annyit előre, mint a régebbi tagországok. Nekünk olyan körülmények között kell teljesítenünk a konvergencia követelményeit, amikor a kem ény egyensúlyi korlátok és a források szűkössége ellenére - éppen az integrációt szolgáló, sürgető infrastrukturális fejlesztésekkel egyidejűleg - a demográfiai változásokból, mondjuk ki, az elöregedő társadalomból adódó megkerülhetetlen szociális problémá kkal is szembe kell néznünk. Melyek ezek? Mindenekelőtt például az, hogy az Eurostat 2005. szeptember 26án közreadott jelentése alapján a magyar államháztartás 2004. évi GDP arányában kifejezett hiánya 5,4 százalékos. A költségvetési törvényjavaslatban a 2005. évi hiánymutató várható értéke a magánnyugdíjpénztárakkal együtt 6,1 százalék, míg a 2006. évre prognosztizált mérték 4,7 százalék. Ezt a célt a kormány a hiány mérséklését középpontba állító fiskális politikával kívánja elérni. A 2005., valamint a 2 006. évi megvalósulás kockázatát az elszámolás módszertani különbségei is növelik, és hatást gyakorolhatnak a következő években is e mutatók alakulására. Az Országgyűlés előtt fekvő javaslatban az államháztartási hiány meghatározó tényezője a központi költ ségvetés hiánya. Ez utóbbinak 55 százaléka a társadalombiztosításnak átadott pénzek miatt keletkezik 2006ban, a másik fele pedig a korábbi években feltornyosuló hiány finanszírozásának kötelezettségéből áll. Ez lényegében azt jelenti, hogy hiányból fizetj ük, az adósságterheket növelve, a korábbi évek hiányából származó terheket, és akkor még nem ejtettünk szót a kötelező maradványképzés tételéről, amely - igaz, más megközelítésben - ugyancsak jelentős, évről évre cipelt terhet jelent. Remélhető, hogy ez is ráirányítja a figyelmet a reform léptékű megoldások kimunkálásának szükségességére, hiszen látható: a változatlan szerkezetben működtetett ellátások még nagyobb ráfordítás mellett is csak stagnáló, romló ellátási szintet nyújtanak. Modernizációs lépések h iányában, strukturális reformok nélkül gyakorlatilag aligha finanszírozhatók a jövőben a nagy közösségi ellátórendszerek. Gazdaságunk versenyképessége szempontjából is súlyosan hátrányos, hogy e területen a kiadások mérsékléséhez nem elég a puszta létszámc sökkentés. Kockázatot jelent, hogy a törvényjavaslat általános indoklása szerint a kormányzati szektor névértéken kimutatott konszolidált adóssága - vagy hogy rövidebben és talán érthetőbben mondjam: az államadósság - a GDP arányában a kritikus 60 százalék közelébe, sőt a nyugdíjalapok terheinek valóságát is hozzátéve kismértékben fölé került. Az import majdnem azonos ütemben bővül az exporttal. A fizetési mérleg hiánya még mindig magas, a Pénzügyminisztérium számításai szerint meghaladja a GDP 8 százalékát . Az államháztartás jelenlegi helyzetében ez így együtt nem lebecsülhető kockázatot jelent. Amennyiben nem sikerülne elérni, hogy az államháztartási hiány kellő mértékben csökkenjen, a viszonylag magas fizetésimérleghiánnyal együtt az ikerdeficit bekövetk ezésének árnya is ránk
