Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz):
1870 célozza, hogy valahogy ezeket a különböző államokban hozott, de egy célra irányuló szabályozásokat próbálja valahogy egységesíteni, egymáshoz közel hozni, mégpedig annak érdekében, hogy az Európ ai Unió tagállamainak állampolgára, ha valahol más országban, de tagállamban őt ilyen bűncselekmény miatti kár éri, akkor a saját országában, ahol általában lakik, igényelhesse ennek a megtérítését, ám attól az államtól, ahol ez a bűncselekmény bekövetkeze tt. (14.30) Tehát ez igenis, valóban egy ilyen hosszabb adminisztratív szabályozási kérdéskört vet fel, és ez az irányelv ezt célozza. Az irányelv tavaly, valamikor tavasszal kelt, és már határidőket is határoz meg. Volt egy júniusi határidő, aztán október i, de a legvégső, hogy a tagállamok az idevonatkozó jogszabályaikat január 1jétől hatályba kell hogy léptessék. Tehát az idő erősen sürget bennünket, úgyhogy lépni kellett. Maga ez a tanácsi irányelv a hatályba léptetéssel együtt összesen húsz paragrafusb ól, 12 oldalból áll, és voltaképpen egy rendkívül, majdhogynem olvasmányos, igen jó szabályozás. Ha ezt pusztán azzal kiegészítjük, hogy nálunk milyen szervezet fogja ezt a kérdéskört kezelni, szerintem akkor egy elfogadható, jó jogszabály jött volna létre . Nem ezt tettük, hanem egy másik jogszabályt szerkesztettünk, amely nagyjából eleget tesz ennek az irányelvnek, de rendkívül terjengősen, hosszú lére eresztve, a fogalmakat nem konzekvensen használva, időnként ezért az érthetetlenség határát súrolva, tehá t többször el kell olvasni egyegy paragrafust, vagy visszalapozni, hogy mit is akar tulajdonképpen. Ugyanakkor lényeges dolgokat viszont kihagy. Olyan lényeges dolgot hagy ki, mint amiről már itt szó volt, és amivel a parlament foglalkozott, és egy ország gyűlési határozat is született arra nézve, hogy igenis bűncselekménnyel okozott kár a lakásmaffia áldozatainak kára, és ezt valamilyen formában igenis az államnak fel kell vállalni. Nem teljes kártérítésről van szó, lehetetlen is lenne, de egy ilyen káreny hítésről. Tehát abban az időben, amikor a magyar parlament egy ilyen rendkívül fontos és sok embert sújtó kérdéskört tárgyal, és abban határozatot is hoz, hogy az ne kerüljön be egy ugyanilyen kérdéskörrel foglalkozó jogszabályba, ez egyszerűen elfogadhata tlan; ahogy az is persze, hogy az irányelv, amely tulajdonképpen kötelező érvényű, csak felébőlharmadából van igazán átvéve és átdolgozva, maga a keretszabály pedig egyáltalán nem. Azt mondják, hogy azért nem, mert az másra vonatkozik, merthogy az a bünte tőeljárásra vonatkozik. Ez igaz, tényleg, a címe is az. De a szakirodalom is azt tárgyalja, hogy a bűncselekménnyel okozott károk nagy része másodlagosan éppen a büntetőeljárás során keletkezik mindenfélével, gondoljunk csak arra, hogy az áldozat, a sértet t ott kénytelen ülni, várakozni az elkövetővel és annak rokonságával együtt, míg bejut aztán a bíróságra, a tárgyalásra. Mit kell annak lelkileg elszenvedni? Számtalan ilyen kérdés merül fel, ami nincs szabályozva ebben a törvénytervezetben. Vagyis azt is lehetne mondani, ki is mondom, hogy igazából az általános vitára alkalmatlan ez az előterjesztés. Mégis ezt azért csak így zárójelben mondom, és nem a frakció kifejezett álláspontja szerint, ugyanis ezt nem mondhatjuk ki, mert ha kimondanánk, és azt követe lnénk, hogy ezt vonja vissza a kormány - mint ahogy a civil szervezetek, amelyek ilyen kérdéskörökkel foglalkoznak, egyébként követelik , akkor mi magunk hiúsítanánk meg azt, hogy ez január 1jétől hatályba lépjen, vagyis egy Európai Unióval szembeni köte lezettségünket szegnénk meg. Éppen elég van már ilyen, állandóan hallani róla televízióban, rádióban, tehát ezt mi fokozni nem kívánjuk. Azt se tudjuk megtenni, hogy kellő módosító javaslatokkal megfelelő módon tudjuk jobbítani ezt a szerintünk nem szerenc sés előterjesztést, mert nincs rá módunk, át kellene írni az egészet. Annyira kusza a szerkezete, ellentétben az irányelvvel, ami olyan logikus, hogy szerintem bárki, akinek az utcán odaadjuk, tökéletesen megérti, hogy miről van szó, ezt a jogszabálytervez etet viszont nem, holott minden jogszabályszerkesztési alapmetódus, hogy annak érhetőnek kell lenni, és magyarul kell szólni. Tehát nem tudjuk így módosítani, de néhány hibára, a legfontosabbakra fel fogjuk hívni módosító javaslatokban a figyelmet. Kényte lenek vagyunk - ebből eredően, hogy olyan szoros
