Országgyűlési napló - 2005. évi őszi ülésszak
2005. október 25 (258. szám) - A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
1871 határidő van az Európai Unió felé, aminek eleget kell tenni , hogy azt mondjuk, hogy kérem, akkor menjen ez a dolog. Amire utalok, és amiről tényleg szólni kell, ami egyszerűen elfogadhatatlan - és erre fog a módosító javaslat vonatkozni , hogy sem a jelenlegi jogszabályunkban, sem az irányelvben, sem a szakirodalomban egyáltalán szó nincs arról, hogy természetes személyen kívül jogi személyiséget is megillessen ez a kárenyhítés. Persze van kár a reklámtevé kenységben, egyebekben, van ilyen, de nem ide tartozik. Egyszerűen elfogadhatatlan az 1. §nak az a bekezdése, amelyik arról szól, hogy a természetes személyeken kívül ez megillessen még jogi személyeket is. Ugyanez vonatkozik a visszatérítésre is. Azt elf ogadjuk, hogy ha valaki becsapta a hatóságokat, és azt mondta, hogy bűncselekménnyel okozott kára van, és kiderül, hogy nem igaz, annak esetleg vissza kell téríteni a kapott szolgáltatásokat. Bár azt sem mindig lehet, mert fizikailag lehetetlen a tanácsadá st visszatéríteni. De ezenkívül elfogadhatatlan az is, ami a jogszabálynak egy valóban jó pontja, amelyik az azonnali kárenyhítésről beszél, hogy azt visszakövetelje három éven belül. Hát képtelenség! Miből fogja az a szerencsétlen visszafizetni? Meg olyan adminisztratív terheket ró az államra vagy arra az új igazságügyi hivatalra, hogy az ennek egyszerűen nem fog tudni eleget tenni. Vagy az előbb említett esetben, amikor a rabkeresményből vonják a kárt, ki fogja ezt nyomon követni, hogy 15 éven keresztül m ennyit vontak le a rabkeresményből? Az egészet ugyanis nem követelhetik vissza, csak annyit követelhetnek vissza, ami megtérült, tehát ami éppen a rabkeresményből befutott, akkor az fizessen be havonta vagy negyedévente. Ki fogja ezt figyelemmel kísérni? E z életidegen, ezt mindenféleképpen el kell hagyni. Ami jó ebben a jogszabályban, egyébként pontosan ez az azonnali segítségnyújtás pénzben, és ez meg kellene hogy illesse pontosan a lakásmaffia áldozatait is, akik egyébként hajléktalanná válnak, ha még ezt a kicsi segítséget se kapják meg. Elnök asszony, köszönöm, hogy túlléphettem fél perccel vagy egy perccel az időt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, aki az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni. DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Hallgatom Szentgyörgyvölgyi Péter hozzászólását, aki az elején igazán nagy empátiával beszél arról a jogalkotási folyamatról, amelynek a végé re már jogintézményi szinten, törvényi szabályozással tudunk garanciát nyújtani a bűncselekmény áldozatainak. Aztán átvált egy kritikai szemléletre, és még azokat a vívmányokat is megkérdőjelezi, amelyeket a 2001es kormányrendelet az önök regnálása alatt e tárgykörben - egyébként teljesen helyesen és korrektül - megtett. Nos, akkor nézzük meg a történelmet! Ne menjünk nagyon messzire, nem kell több száz évre visszamenni, elég, ha 2025 évet veszünk alapul. Én emlékszem, amikor kezdő jogászként jogsegélysz olgálati tevékenységet is folytattam, még azért is küzdeni kellett, hogy bizonyos bűncselekmények áldozatai lelkükben, meggyötörtségükben további szenvedést ne legyenek kénytelen végigélni a tárgyalás és az eljárás során. Bizony, ha emlékeznek a tisztelt j ogász kollégák, a nemi erkölccsel kapcsolatos bűncselekményeknél is a zárt tárgyalás elérése már komoly vívmány volt egy ügyvédtől, hogy ne annak a szerencsétlen sértettnek kelljen ott országvilág előtt elmondani a történetet, akit meggyötörtek, emberi mi voltában megaláztak, és örök életre tönkretették. Vagy azoknak a károsultaknak, akiknek a közigazgatás, az igazságszolgáltatás okozott kárt, ártatlanul elítélték őket, kiderült, hogy ártatlanok, mekkora procedúrát kellett végigszenvedni, hogy egyáltalán az t a jogos kártérítést megkaphassák, amit az állam által működtetett intézmények okoztak számukra. (14.40) (Az elnöki széket dr. Deutsch Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)